Átlagos tájékozottságú és íráskészségű polgár könnyedén összeállít egy rémtörténet-
gyűjteményt, mely arról szól, milyen feleslegesek, ablakon kidobott pénzek a célközönséget el nem érő segélyek, a támogatásokat hogyan nyúlják le. Ebben a környezetben különösen fontos, hogy lássuk: ebbe nem kell beletörődni.
Az írást a szerző engedélyével közöljük - a szerkesztett változat csak később lesz elér
hető a MANCS 2017.1. számában
A MANCS-ban 2013-ban megjelent interjúval emlékezünk a január 9-én elhunyt Zygmunt Bauman progesszorra (Egyszerű link helyett a teljes szöveget közüljük, hogy kiemelhessünk néhány fontos részletet)
Csak annyit tudunk, hogy a világunk gyorsan változik - hogy mi felé, milyen új formák felé halad, arról fogalmunk sincs. Az egyik legnagyobb ma élő társadalomelmélet-író a Nyugat-magyarországi Egyetem Társadalomtudományok és Európa-tanulmányok Intézetének (ISES) meghívására érkezett Budapestre. Meggyőződése: a ma élő generációk vállán hatalmas a teher, hisz ha el akarjuk kerülni a katasztrófát, gyökeresen meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat.
A kérdés: mindent egybevéve, a világ helyzete javul vagy rosszabbodik - vagy nem is változik? Nagyon kevés ember gondolja úgy, hogy bármi is javulna - a svédek 10, az amerikaiak 6 és a németek mindössze 4 %-a. Pedig a világ ma egészségesebb, gazdagabb és képzettebb, mint valaha.
Érdekes írás jelent meg a „Békétlen Greenpeace” címmel. Ebben a szerző a Greenpeace által kiemelt, és képekkel illusztrált 13 téma kapcsán fejti ki a gondolatait, amelyekkel, zömében egyetértek. A hozzászólásomban ennek néhány témájához szólok hozzá, de kicsit más szemlélettel. Először a 21. században korábban már megjelent, és ott megfelelő hivatkozásokkal ellátott írásomra támaszkodva röviden érintem a környezet alakulás két szakaszos, történelmi megatrendjét. Majd erre építve vizsgáljuk a Greenpeace néhány kiemelt témáját, és ezeket összevetjük a kétszakaszos megatrenddel, amiből látni fogjuk, hogy az érzelmi alapú zöld megközelítést jelentősen eltér a tényektől.
Látványos, érzelmileg is megérintő képsort tett közzé a Greenpeace - de mire jutunk, ha nem csak az érzelmeinkre hallgatunk?
A társadalmak sokszor tapasztalják, hogy már évtizedek óta érthetetlen, nem kívánt jelenségek mutatkoznak a növekedésben, foglalkoztatásban, a népességben, természeti környezetben, a család modellekben, és más tényezőkben. Ezt nem nézhetik tétlenül, és egyre erőteljesebb rohamokat indítanak ellenük. A kormányok mindenütt azonos gondolkodásmóddal próbálnak javítani ezeken. A költségvetési forrásokat, és az állami erőfeszítéseket közvetlenül a nem kívánat felszíni tünetek saját országukon belüli, rövidtávú megszüntetésére irányítják. A helyzet azonban legtöbbször nem javul. A sok évtizedes kormányzati erőfeszítések, és a társadalmak egyöntetű akarata ellenére, mégis ugyanazok a problémák merülnek fel, de egyre erőteljesebben. Ennyi folyamatos kudarc után el kell gondolkodni azon, hogy biztosan jól látjuk a valóságot? Nem ülünk fordítva a lovon? Cikkünk három fejezete éppen ezt vizsgálja. Az első fejezet a szükséges elvi alapokkal foglalkozik. A második fejezet hat kiválasztott gyakorlati fejleményt, az un. megatrendet veszi szemügyre. A harmadik fejezet összegzi a mondanivalónkat.
Németh Tibor írására sokszor fogunk még hivatkozni.
A GMO-t hatalmas hazai és nemzetközi támadások érik. Nálunk ez odáig fajult, hogy törvény tiltja a GMO használatát. Ezen nincs mit csodálkozni, az országunk és a mostani kormány ilyen. Ami azonban már meglep, hogy a haladó gondolkodás egyik legerősebb csapata, a zöld mozgalom is beállt a sorba. Magam már jó ideje töprengek azon, hogy miért ez a dühödt GMO ellenesség. Társaságban, vitákon, és különösen a zöld barátaimnál a GMO szitokszó, a gonosz megtestesítője. Engem azonban a rettegés helyett továbbra is a bizonyítékok érdekelnek. Eddig azonban a GMO ellenességben csak azt tapasztaltam, hogy „ebből nagy, örök és végzetes baj lehet”.
A nyáron két könyvet is olvastam a szerzőtől - most arról, ami a mesterséges intelligenciáról szól
Érdekes, izgalmas írás https://bankunderground.co.uk/2016/10/10/fish-and-microchips-why-im-relatively-relaxed-about-robots/
Nem "tagadja" az általunk is vallott megatrendeket - inkább arról van szó, hogy lassú, fokozatos átmenetet képzel el.
Mindenesetre nagyon jó fejtegetés, s alkalmas arra, hogy gondolkodjunk a jövőről, mert nem mindegy, hogy a változásokat ránk zuhanó kényszerként - vagy lehetőségként fogjuk fel.
(Ajánlom a kommenteket is!)
Az utóbbi időben egyre többet olvashatunk a robotizációról, a mesterséges intelligencia (MI) terjedéséről. Ez utóbbi lehetséges útjairól, veszélyeiről, stratégiáiról szól Nick Bostrom: Szuperinteligencia c. könyve. A szerző - az Oxfordi Egyetem professzora - nem SCI FI-t írt, hanem összefoglalót, hogy milyen úton alakulhat ki az emberinél magasabb intelligencia - s hogy mindennek milyen következményei lehetnek.