Érdekes írás jelent meg a „Békétlen Greenpeace” címmel. Ebben a szerző a Greenpeace által kiemelt, és képekkel illusztrált 13 téma kapcsán fejti ki a gondolatait, amelyekkel, zömében egyetértek. A hozzászólásomban ennek néhány témájához szólok hozzá, de kicsit más szemlélettel. Először a 21. században korábban már megjelent, és ott megfelelő hivatkozásokkal ellátott írásomra támaszkodva röviden érintem a környezet alakulás két szakaszos, történelmi megatrendjét. Majd erre építve vizsgáljuk a Greenpeace néhány kiemelt témáját, és ezeket összevetjük a kétszakaszos megatrenddel, amiből látni fogjuk, hogy az érzelmi alapú zöld megközelítést jelentősen eltér a tényektől.

Mindenekelőtt azonban hangsúlyozom, hogy a zöld mozgalmat rendkívül hasznos, előremutató iránynak tartom. Ez olykor érzelmi alapokon, és előítéleteken nyugszik. Ezzel önmagában nincs semmi bajom, hiszen még sohasem fordultak emberellenes irányba. Az erős érzelmi alapok azonban gyakran mellékvágányra, tévutakra irányítják az aktivitásukat. Ezen segíthet, ha a tényekkel is megbarátkoznak.

A környezetváltozás két szakaszos, történelmi megatrendje 

A 1820-körül elkezdődött, és az óta egyre erősödő gépesedés minden szempontból megatrend értékű, visszafordíthatatlan változásokat, új civilizációt hoz. Ez a folyamat azonban két eltérő minőségű szakaszra tagolódik. Az első szakasz a „gépek térfoglalása”, amikor a társadalom egyre több területén megjelennek és fokozatosan erősödnek a gépek. Pl. gazdaság, szállítás, települések üzemeltetése, családok élete, egészségügy, oktatás, sport, kommunikáció, hadseregek, stb. Ebben a szakaszban nagyon erőteljes a gépesedés, de még nem terjed ki mindenre, még nagy fehér foltok vannak a társadalom életében. Előfordul, hogy egyik, másik térfoglaló országban rendkívüli technológiai sikerek születnek, de még nem mindent foglalnak el a gépek. Pl. Kína. A második szakaszt „egybefüggő gépesítésnek” hívjuk. Ekkor már a társadalom minden területén összefüggő gépi civilizáció alakul ki. Az OECD 28 fejlett országát tekinthetjük egybefüggően gépesítettnek, és a többit, a nem OECD-t pedig térfoglalónak. Ebben a tagolásban természetesen lehetnek átmeneti, határeset jellegű országok, kisebb eltérések. Az idő előrehaladásával az egybefüggés irányába halad a trend, végül az egész Föld átfordul az egybefüggő gépi civilizációba. Ebben a trendben vannak országonként fázis eltolódások, de a trendet végül sehol sem lehet majd elkerülni. Nagyon fontos, hogy megismerjük e két különböző s szakasz eltérő környezeti jellemzőit, mert e nélkül nem leszünk képesek megérteni, hogy mi, és miért történik ezen a területen.   

A kiemelt témák és a két eltérő szakasz

A Greenpeace egyes kiemelt témáit külön-külön keretbe foglalva, az eredeti sorrend szerint számozva jelezzük, majd egyenként vizsgáljuk a két szakasz kapcsolódó jellemzőit.

• A terpeszkedő Mexico City beteríti az egész tájat, kiszorítva minden talpalatnyi természetes földet.

A térfoglalás szakaszában valóban egyre nagyobb megapoliszok, tízmilliós városok alakulnak ki, és ennek számos, súlyos következménye van, ezt jól tudjuk. Azonban ez a folyamat leáll, és lassan csökkenni kezd a egybefüggően gépesített világban. A Föld óriás városai ma Kínában, Indiában, Mexikóban, Egyiptomban és sok, más nem OECD országban bővülnek, míg az OECD-ben New York, Tokió, London, Berlin és a többiek már nem bővülnek tovább, sőt gyakorta csökkennek. Ez azt mutatja, hogy az egybefüggő szakasz lassan kezdi javítani a korábbi helyzetet.

• „Fel kell ismernünk, hogy egyes területek teherbíró képessége nem csak korlátozott, de miközben a kereslet egyre nő, az eltartó képesség csökken. Amíg ez a gondolat nem válik szerves részévé a gondolkodásunknak és gyakorol erős befolyást a nemzeti és nemzetközi politikában, addig az, hogy bármennyire is urai vagyunk a sorsunknak, hazugság.“ - Willian Vogt

  A térfoglaló világban valóban egyre nő a kereslet sok mindenből. Ez azonban már nem igaz az egybefüggő világban. Ezt nagyon sok termék több évtizedes trendjével lehet igazolni (pl. élelem, acél, gépkocsi, Tv, stb.) A legjobb bizonyíték erre az energia felhasználás, hiszen minden egyéb jószág előállítása zömmel ebben jelenik meg. Az ábránk 2015 után természetesen az előrejelzéseket mutatja.

Látható, hogy az OECD-ben lényegében megállt az energia felhasználás, a nem OECD-ben pedig folyamatos a növekedés.

• „Úgy tűnik, a fejlődő világban az emberek túlszaporodása kisebb probléma, mint a nyugati túlfogyasztás. Mégis, az egyetlen megoldás, amit az emberiség kitalált a problémák megoldására éppen az, hogy a nyugati, fenntarthatatlan modellt a világ többi részére is exportálják.“ - Kavita Ramdas

Kavita Ramdas a nyugati túlfogyasztást, a hedonizmust, és annak a kiterjesztését ostorozza a zöld mozgalmakban megszokott módon. Ezzel kapcsolatban lehet szépeket gondolni, de nem tekinthetünk el két megállíthatatlan trendtől. Lehetetlen bármiféle morális ráhatással, vagy akár erőszakkal is a nyugati fogyasztókat valamiféle tömeges önkorlátozásra rávenni. De éppen annyira lehetetlen a fejlődő világ tömegeit rávenni arra, hogy eleve lemondjanak a modern világ vágyott javairól. A kicsi, aktivista szekták ezt magukra nézve vállalhatják, de a milliárdokat nem lehet megtéríteni. Akkor mit tehetünk? Bele kell halnunk a fenntarthatatlanságba? Szerencsére a gyakorlati trendek megmutatják nekünk a kiutat. A térfoglaló világ trendje ma valóban a túlfogyasztás felé mutat, de az egybefüggő világban már zömmel leállt, sőt sokhelyütt már lassan visszafordul a fogyasztás trendje. Erre leginkább a környezeti terhelés alakulása jelenti a bizonyítékot. Az alábbi ábrákon összevetjük a térfoglaló és az egybefüggő világban az ökológiai lábnyom alakulását összességében és fejenként is.

Az ábrák mind összegezve, mind fejenként világosan mutatják, hogy már 60 éve, jelentősen eltér egymástól a két világ környezeti dinamikája. Az egybefüggőké eleinte még lassan emelkedett, majd stagnált, végül csökkenésbe fordult. A térfoglalóké viszont folyamatosan és gyorsulva növekszik. Egy főre vetítve az egybefüggők ökológiai lábnyoma magas ugyan, de csökken, a térfoglalóké alacsony, de emelkedik. Ma már a térfoglaló világ összegzett környezetszennyezése jóval nagyobb, mint az egybefüggőé. A Föld elmúlt 200 éve azt mutatja, hogy minden társadalom a gépi civilizáció felé halad, de eltérő ütemben. A mai térfoglalók is előbb-utóbb az egybefüggők világába kerülnek, és akkor már nálunk is csökkenésbe fordul a környezet szennyezése. Jól bizonyítják ezt azok az országok, amelyek az elmúlt évtizedekben váltak egybefüggővé. Pl. Dél-Korea, Japán.

• „Saját börtönünk rabjai vagyunk: a mindennapi túlélésünk azon múlik, hogy terjeszkedünk vagy lemaradunk, ez pedig hihetetlen túltermelést és pazarlást okoz. Ezt a menedzserek nem tudják felfogni, a szakemberek pedig nem tudnak tenni ellene. Emiatt minden másnál gyorsabb tempóban zabáljuk fel a Föld erőforrásait.“ - Edward Abbey

Hát valóban veszélyes lenne, ha ez történne, de a trendek ismét csak mást mutatnak. Már a 4. témánál olvashattuk, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. A Föld erőforrásait valóban fokozott tempóban „zabálják fel” a térfoglalók, de amikor már elérnek, - mert feltétlenül el fognak érni - az egybefüggő világba, akkor lassan csökkenni kezd a „felzabálás”. Jól mutatják ez a világ országainak a gazdasági növekedési trendjei is.

Az  ábrán azt láthatjuk, hogy miként alakult az elmúlt 60 évben a világ 15 legnagyobb egybefüggő, és 15 legnagyobb térfoglaló csoportjának a gazdasági növekedési dinamikája.

Ebből világos, hogy a térfoglalók csoportja gyorsulva növekszik, az egybefüggők csoportja pedig lassulva. A felzabálás tehát addig tart, ameddig a térfoglalás szakasza tart. Ez utána pedig átkerülve az egybefüggő világba, leáll, sőt megfordul a „felzabálás”.

• A kimerülő olajkutak az emberiség ökológiai túllövésének legújabb tünetei, ahogy a kaliforniai Kern River olajmező is bizonyítja

A  kiemelt témák már bizonyítják azt is, hogy az olajmezők sorsa nem egyszerűen az emberiség ökológiai túllövésének a tünetei, hanem a két szakaszos környezeti trendeké. A térfoglaló világ olajfogyasztása drámaian növekszik, az egybefüggőké viszont már csökken. Ismétlem, ez nem azt jelenti, hogy az egybefüggők öntudatosan keveset fogyasztanak, hanem azt, hogy kevesebbre van szükségük, mint eddig. Ugyanígy, a térfoglalók egy főre eső fogyasztása még alacsony, de drámaian gyorsul. A kiút itt is a technológiai fejlődés, és nem az önsanyargató korlátozások, vagy a rábeszélés.

A gépesedés trendjei és a környezetvédelem

A nagyon fontos és hasznos környezetvédelmi mozgalomban gyakran keverednek az előremutató és a múltat megszépítő, valóságidegen eszmék, gondolatok. A környezetvédők egye békétlen csoportjai nem ritkán a gépek ellen fordulnak, és valamiféle, soha nem volt bukolikus múltról álmodnak, oda próbálnak visszafordulni. Rövidtávon ez persze érthető, mert a bűzös benzingőz, vagy a zajos gyári masinák sokkal kellemetlenebbek, mint az erdők illata, és a pacsirtaszó. 1800 körül a Földön mintegy 1 milliárd ember élt. Az akkori gépesítés nélküli világban sokszor milliók haltak éhen, vagy fagyoskodtak, mázsás terheket cipeltek a hátukon, a gyerekek fele meghalt a felnőtt kora előtt, egyszóval ez egyáltalán nem volt paradicsomi kor. Ma viszont a 7 milliárd emberből arányosan sokkal kevesebben éheznek, vagy fagynak meg, a gyerekek túlnyomó többsége megéli a felnőtt kort. Pl. Kína, és India négyezer év után a gépesítés felé haladó elmúlt harminc-negyven évben felejtette el a tömeges éhhalált. Ha a kettős trendet nézzük, akkor rájövünk, hogy a gépesítés és a környezetvédelem hosszú távon nemhogy kizárják, hanem éppen feltételezik egymást. A térfoglalás szakaszában természetesen romlanak a környezeti mutatók, de az egybefüggő gépi civilizációban mindez átfordul javulásba. Jól mutatja ezt a „Békétlen Greenpeace” cikk példája az európai növényzet középkori kipusztításáról, és tudjuk, hogy az egybefüggő időszak elmúlt évtizedeiben - bár sok még a környezeti ártalom - javulni kezdett a helyzet. Európában egyre több területet erdősítenek, és több tízmillió hektáron felhagytak a mezőgazdasági tevékenységgel. Ha egy környezetvédő meg akarja óvni a Földet, akkor semmiképpen nem szabad régi álmok felé fordulnia, vagy kényszerítéssel, és morális ráhatással megállítani a megatrendet, mert ez amúgy is lehetetlen, értelmetlen. Ugyanakkor észre kell venni, hogy az egybefüggő gépi civilizáció szakadatlan erősítése az egyetlen, és hatékony környezetvédelmi lehetőség. A gépesítés felé haladó civilizációt nem az emberi óhajok vezérlik, hanem tőlünk független, külső törvényszerűségek, amelyeket nem lehet akarattal leállítani, vagy kedvünk szerint megfordítani. Csak egyetlen lehetőségünk van, ezeket a törvényszerűségeket megismerni, és hozzájuk alkalmazkodni. Ha eltekintünk a kétszakaszos trendtől és a Föld környezeti jellemzőit egységes veszélynek fogjuk fel, akkor semmit nem fogunk megérteni abból, ami körülöttünk történik. Ezzel a felfogással nem tudunk értelmesen cselekedni, és belesüllyedünk egymás szidalmazásába, és aszketikus önsanyargatásra, vagy erőszakra próbáljuk fordítani az energiáinkat, persze eredménytelenül. Ez semmivel nem okosabb, mint amikor Trump, vagy Orbán akarattal próbálja a számára kedves múltba fordítani a világot, és a fosszilis energiában, az újraiparosításban, a bányák megnyitásában, vagy a megújuló energia korlátozásában reméli a kiutat.

Hát akkor mit tehetünk? Jól mutatja a kiutat a gépkocsi esete. Ha megpróbáljuk betiltani a gépkocsit, vagy erkölcsi nyomással akarunk ellene fellépni, akkor elbukunk. Az emberek milliárdjai semmiképpen nem mondanak le a gépi közlekedésről. Ha azonban ezt új, környezetbarát eszközökkel (pl. elektromos közlekedés), jobb közlekedésszervezéssel kiváltjuk, vagy más társadalmi folyamatokkal csökkentjük a közlekedési kényszert (pl. jól szervezett, olcsó tömegközlekedés, otthondolgozás) akkor az emberi jólét mellett a környezeti terhelés is drámaian javul. Erre vezetnek az utak, a múltba azonban nem.

.