Elképesztő sebességgel bővül a globális középosztály - a Pénzügyi Szemle hvja fel a figyelmet erre az angol nyelvű írásra .Mi nem merülhetünk el a napi média és bulvár hisztiben. Nekünk csak a szigorú, tudományos tényekben szabad gondolkodni.

Az elkövetkező évtizedekben az emberiségre előre-jelezhetetlen veszélyek, váratlanul előbukkanó döntési alternatívák és ezek beláthatatlan következményei várnak. Csak egy a biztos: a szingularitásba belezuhanva az élet régi keretei szétesnek. A régi világot visszavonhatatlanul magunk mögött hagyjuk. Szemléletünk, reflexeink és érzéseink azonban még sokáig a múlthoz kötnek.

A 21. században sokszor foglalkoztunk a klímakérdéssel. Ez a téma napjainkban még inkább felerősödött világszerte. Közülünk többen elmentünk egy szakmai-tudományos előadásra, amely két részben vizsgálja a témát. Az előadó Fügedi Ubul földtani kutató mérnök, az első előadás időpontja 2019, október 17. helyszíne a Józsefvárosi galéria volt.

Klímaváltozás és környezetszennyezés

Sokan egyenlőségjelet tesznek a két fogalom közé – helytelenül, bár van kapcsolat a kettő között.

A nem lebomló műanyagok és veszélyes hulladékok, anyagok kikerülése a természetbe – környezetszennyezés. Az ásványi- és nyersanyagok kitermelése – környezetrombolás. Amikor civilizációs vagy mezőgazdasági tevékenység céljából földet veszünk igénybe – környezetrombolás. Amikor pusztítjuk az erdőket, a vadon élő állatfajokat – környezetrombolás. Amikor szabályozzuk a folyókat, erőműveket építünk rájuk – beavatkozunk a természetbe, de hogy ez feltétlenül környezetrombolás-e, az már kérdéses lehet. Hiszen amikor napkollektorokat, szél- vagy árapály erőműveket építünk, akkor is beavatkozunk a természetbe.

„Ha feltesszük a címben foglalt kérdést, vagyis, hogy „Az EU és a bolygó ezt túléli?”, akkor erre nem sok esélyt látok. Az új helyzethez való rendkívül átfogó, és mély alkalmazkodáshoz az emberi fajnak már aligha lesz módja komótosan, évszázadokig alkalmazkodni. Erre nincs idő.” – ez korábbi írásunk[i] alapvető mondanivalója. A szerző, dr Németh Tibor 3 fő területet jelöl meg, melyek veszélyt jelentenek az emberiségre: 1: ABC fegyverkezés 2:klímaváltozás/környezetpusztítás 3: maga a globalizáció ténye és a beszűkült nemzetállami keretek közti ellentmondás. Amellett érvelek, hogy ha az emberiség képes megakadályozni az életfeltételeinek a megszűnését (nem tör ki globális háború, képes kezelni a környezetünk változásait) – akkor a következő nagy kérdés a szuperintelligencia lesz.

Itt, a 21. században (2019, március 25.) egy kitűnő cikket olvashattunk.[1] Ebben a szerző kifejti, hogy technokrata megközelítéssel milyen döntéseket, és miként kellene értelmesen elosztani a társadalom különféle szereplői között. Végigolvasva azt látjuk, hogy ezek már nagyon régi, praktikus evidenciák, és csak azon csodálkozhatunk, hogy a döntéshozók gyakran miért nem eszerint döntenek. Mi viszont most másként is megnézzük ugyanezt a kérdést. Azt vizsgáljuk, hogy az emberi faj milyen módon működik, és gondolkodik erről, és mi ennek a várható következménye.

"A téziseket vita és továbbfejlesztés reményében bocsátjuk a pártok, szakmai szervezetek és az
érdeklődők elé; használják fel tartalmát stratégiai programjaikban, a jövőről alkotandó vízióikban."

 Az EP választások miatt megsokasodtak a szuverenitásról, európaiságról, integrációról, szubszidiaritásról szóló írások. Járjuk egy kicsit körbe a dolgot, hogy hol, mik a tipikus témák, miről is hol, milyen szinten kell tárgyalni, dönteni. S azután feltehetjük majd a kérdést: föderáció vagy konföderáció?

 Mindig érdemes az írásaira figyelni, racionális elemzéseire és javaslataira, melyek gyakran szembemennek a politikai (ir)realitásokkal. Mostani írása is  Szabadság és szolidaritás. figyelemre méltó – de egyben nagyon is vitára is ingerlő. Az alcímmel - A kultúra hanyatlásának politikai eredete a mai Magyarországon - ellentétben (1.) egy történelmi előzményeket és (2.) a jelenlegi rezsimet klasszikus (vagy épp: neo?)liberális szempontból értékeli, ugyanakkor (3.) az írásból a piacgazdaság és a liberális demokrácia apoteózisa is megjelenik.

Bokros Lajos az ÉS december 21. számában  írt cikket írt, „Szabadság és Szolidaritás” címmel. Szerinte a társadalom sok-sok évszázada határozott irányban, a kollektív együttműködéstől a individuális versengés felé halad. Mi nem Bokros kétdimenziós pályájának az általános társadalmi fogadtatásával, hanem azzal, foglalkozunk, hogy mennyire felel meg a tőlünk független, objektív valóságnak.