„Ha feltesszük a címben foglalt kérdést, vagyis, hogy „Az EU és a bolygó ezt túléli?”, akkor erre nem sok esélyt látok. Az új helyzethez való rendkívül átfogó, és mély alkalmazkodáshoz az emberi fajnak már aligha lesz módja komótosan, évszázadokig alkalmazkodni. Erre nincs idő.” – ez korábbi írásunk[i] alapvető mondanivalója. A szerző, dr Németh Tibor 3 fő területet jelöl meg, melyek veszélyt jelentenek az emberiségre: 1: ABC fegyverkezés 2:klímaváltozás/környezetpusztítás 3: maga a globalizáció ténye és a beszűkült nemzetállami keretek közti ellentmondás. Amellett érvelek, hogy ha az emberiség képes megakadályozni az életfeltételeinek a megszűnését (nem tör ki globális háború, képes kezelni a környezetünk változásait) – akkor a következő nagy kérdés a szuperintelligencia lesz.
Az utóbbi időben egyre többet olvashatunk a robotizációról, a mesterséges intelligencia (MI) terjedéséről. Ez utóbbi lehetséges útjairól, veszélyeiről, stratégiáiról szól Nick Bolstom: Szuperintelligencia c. könyve. A szerző - az Oxfordi Egyetem professzora - nem SCI FI-t írt, hanem összefoglalót, hogy milyen úton alakulhat ki az emberinél magasabb intelligencia - s hogy mindennek milyen következményei lehetnek.
Egy példa, hogy milyen ütemben fejlődik az MI: 2014-ben, a könyv kiadásakor még csak lehetőségként szerepelt, hogy 10 éven belül - a sakk után - a GO-ban is legyőzi a számítógép az embert: ez mára már tény.
Több útja is lehet az intelligencia fejlődésének - az egyik az, hogy (1) az egyre nagyobb teljesítményű számítógépek az embernél gyorsabb és jobb válaszokat tudnak adni - a feltett kérdésekre, a célok megvalósítására. Egy másik szerint (2) sikerül leképezni az agy működését a neuronok szintjén is - a következő, s ma ez tűnik valószínűbbnek, (3) a tanuló, önfejlesztő programok(MI) érik el az új (SI) minőséget. Egy további út (4) az emberi agy összekötése az informatikával. Lehetséges a (5) "fajta nemesítés" - ahogy ma egyes betegségeket már embrióknál fel lehet fedezni, nem elképzelhetetlen a korai kiválasztás, netán a gének manipulálása sem. Elvileg lehetséges az idő és energia pazarló hatalmi játszmák kiszűrésével, az információk megosztásával, a hazugságok kiszűrésével, stb. a (6) társas/szervezeti intelligencia jelentős fejlesztése is.
Mivel lehetséges, ezért szükségszerűen létre is jön majd a szuperintelligencia - a szerző szerint ennek az MI változata, melynek különböző funkciói lehetnek. (1) Orákulum: a feltett kérdéseket megválaszoló rendszer. A (2)dzsinn végrehajt egy magas szintű utasítást, majd várja a következő parancsot. Az (3) uralkodó maga szabja meg a feladatokat. A (4) SI-szerszám: nem céltudatos viselkedésre tervezett. (A szerző szerint egy valódi szuper-intelligencia nem hagyná ki a lehetőséget, hogy nyílt végű, autonóm rendszerként - vagyis uralkodóként - kezdjen működni.)
A létrejövő SI számára a stratégia céljai nem feltétlenül esnek egybe az emberiséggel - pl. a hangyák populációjának össz testtömege minimum 30, de akár 300-szor nagyobb, mint az emberiségé: miért is kellene prioritást adni azoknak, akik már ma képesek elpusztítani a Földet?. Lássuk be: a Földnek nincs feltétlenül szüksége a homo sapiens sapiensre – de fordítva nem ez a helyzet. Az SI uralmával nem jár feltétlenül egyben a Homo Sapiens Sapiens eltűnése, igazán barátságos példaként a lovak példáját hozza fel a prof[ii]: megszűntek korábbi funkciói, mint harci eszköz és teherhordó - s ha jelentősen le is csökkent a számuk, ma újra növekszik a szabadidős tevékenységeink miatt.
Hogy valóban túlélhessük az SI uralmát, a szerző szerint egyrészt a közösségi intelligenciánkat kell fejlesztenünk, s őszinte, igaz kérdéseket és feltételeket kell elültetnünk az SI-ben. Ehhez az kell, hogy a matematikusok, programozók gépi nyelvre is meg tudjanak fogalmazni olyan kérdéseket, mint pl:
- az akarata nem más, mint az emberek feltételezett szándéka abban az esetben, ha többet tudnánk, gyorsabban gondolkodnánk - tedd azt, amire a legtöbb okunk lenne megkérni egy SI-t
- ahol az emberiség szándékai összetartanak, nem összeütköznek
- tegye lehetővé az erkölcsi fejlődést
- az emberiség túszul ejtésének elkerülése, az emberiség továbbra is maga határozhassa meg a sorsát
A könyv részletesen foglalkozik a fentiek kifejtésével, pl. hogyan lehet meghatározni a kívánatos értékrendet, milyen moralitás-, ismeret- és döntéselméleti szempontokat kell figyelembe venni, hogyan alakítsuk ki a stratégiát és az együttműködést, hogyan építsük be a biztonsági elemeket.
A könyv záró alfejezetének címe, gondolata: A legjobb emberi természet nyújtsa fel a kezét! Néhány idézet:
"Az intelligenciarobbanás lehetősége olyan, mintha egy kisgyermek játszana egy bombával...A szuperintelligencia olyan kihívás, amire még nem állunk készen, és még jó ideig nem is fogunk. Fogalmunk sincs, mikor robban, de ha fülelünk, hallunk egy ketyegő hangot.... Most azonban nem csak egy, hanem sok gyerekről van szó... Néhány kishülye már azért is megnyomná a robbantást előidéző gombot, hogy megnézze, mi történik...".
"Ne veszítsük szem előtt, mi a fontos az egész emberiségnek.... Már látjuk korunk legnagyobb feladatát. Ebben a könyvben megpróbáltunk kicsivel több részletet azonosítani egy még mindig formátlan és sötét színekkel festett vízióban - amely elsődleges morális kötelességünkké a létkockázatok csökkentését teszi, és egy olyan civilizációs fejlődési irány megtalálását[iii], amely az emberiség kozmikus örökségét együtt érző és örömteli módon hasznosítja".
Könnyen elképzelhető, hogy ha nem az ilyen morális elvek érvényesülnek, akkor az egy nagyhatalom által kifejlesztett SI első lépése a másik megsemmisítése lehet – „megelőző csapásként”, as usual...
Viszonylag kevés szó esik a társas/szervezeti intelligencia fejlesztéséről, pedig tudhatjuk, milyen sokat jelentene az ember-ember közti kapcsolatokban a megalapozott bizalom, az együttműködés[iv]. A MI már ma is nagy hatással van az életünkre – gondoljunk a Big Data-ra, a Fcabookra – ezek előnyeire és kétségtelen veszélyeire[v]. Jelenleg még nincs megnyugtató megoldás, mert vagy az a kérdés, hogy ki ellenőrzi az információ birtokosait, vagy ha a block-chain technológiát alkalmazzuk, akkor mai tudásunk szerint tárhellyel, energiával nem győznénk. A reményünk az, hogy ha nem pusztítjuk el a Földet, se fegyverekkel, se szennyezéssel, s ha alkalmazkodni tudunk a klímaváltozáshoz – akkor egy barátságos szuperintelligencia lesz majd a segítségünkre. [vi]
(Figyelmes szemlélő felróhatja, hogy nem beszélünk az Észak-Dél problémáról, a társadalmi-gazdasági különbségekről – de készülünk, hogy erről is írjunk, bevallva, hogy ebben sokkal kevésbé vagyunk pesszimisták.)
dr Németh Tibor, az idézett cikk szerzőjének reagálása:
Szuperintelligencia, vagy kreativitás?
Az intelligencia szó nagyon jól hangzik. Aki intelligens, az a köznyelv szerint nagyon okos. De érdemes ezt pontosabban is definiálni. Az intelligencia fogalom azt jelenti, hogy valaki, vagy egy gép meg tud oldani egy problémát, akár nagyon összetettet is. A számítógép (lásd go játék) rettenetesen összetett feladatot tud megoldani, sokkal gyorsabban, és pontosabban, mint az ember. De van egy másik fontos szó is, a kreativitás. Ez pedig azt jelenti, hogy valaki olyasmit talál ki, ami addig nem létezett, vagy nem tudtunk róla.
A kreativitás és az intelligencia két teljesen különböző fogalmak. Az emberek azonban csaknem 100%-ban erről úgy gondolkodnak, hogy a kettő ugyanaz. Aki intelligens, az kreatív is és fordítva. Szerintem pedig ez nincs így, vagy legalább is nincs az összefüggésük bizonyítva. Bőven van kreatív, de kevéssé intelligens ember és fordítva.
Olvasva Bolstom szövegét, folytonosan azt látom, hogy összemaszatolja az intelligenciát és a kreativitást. Én viszont próbálok a már létező valóságból elindulni. Bolstom amikor azt fejtegeti, hogy merre fog haladni az MI, noha szerinte ő nem sci-fit ír, a valóságban mégis azt teszi. Ez egyáltalán nem baj, sőt nagyon érdekes és kreatív dolog, de nem megalapozott tudomány, hanem izgalmas fantáziálás. Már nagyon intelligens gépeink vannak, de ezek soha nem műveltek kreativitást, azt eddig csak az ember tette. A kreativitásban nagyon jó segítséget ad a gépi intelligencia, de eddig még kreatívat nem talált ki a gép. Példák. Vajon miért nem a gépek derítették fel a relativitáselméletet, vagy az evolúciót, netán az ősrobbanást? És egyáltalán, milyen kreatívat talált ki gép, vagy a MI?
Az emberi faj, mint minden faj a túlélésért küzd. A többi fajt az evolúció menti meg, vagy pusztítja el. Az emberi fajnál az evolúció mellé belépett a kreativitás is. Nem egyszerűen az intelligencia, mert az máshol is előfordul, hanem a kreativitás. Ezt máshol nem létezik.
Én úgy sejtem, hogy a kreativitás és az intelligencia határozottan kettéválik, nincs közöttük átjárás. Ezért minden olyan fejtegetés, ami előrevetíti, hogy miként fogja az intelligencia túlfejlődni az embert, ez nem több mint nagyon érdekes sci-fi, hiszen a kreativitásban erre egy szemernyi bizonyíték sincs. Az intelligencia és a kreativitás közti falat eddig nem lehetett áttörni, és a későbbi áttörésről spekulálni egyelőre bizonyíthatatlan, érdekes fantázia.
Ha egyszer a valóságban bizonyíthatóan megjelenik a kreatív gép, vagy MI, netán hasonló, akkor én leszek az első, aki ezt megtapsolom, de addig csak kérdőjelek vannak.
[i] https://szazad21.blog.hu/2019/05/21/tuleli_a_fold_s_benne_az_eu
[ii] https://szazad21.blog.hu/2017/01/14/elet_a_matrixban_az_embereket_lelovik_ugye
[iii] https://szazad21.blog.hu/2017/03/31/mesterseges_intelligencia_csodalatos_lehetosegek
[iv] https://www.es.hu/cikk/2019-05-17/marosan-gyorgy/remkep-vagy-vagyalom.html
[v] https://index.hu/aktak/a_cambridge_analytica_botrany/
[vi] https://bookline.hu/product/home.action?_v=Csanyi_Vilmos_O_ott_bent&id=286052&type=22
