Ádáz csatát folytatnak azok, akik a klímaváltozást az emberi civilizáció terhére írják azokkal, akik ezt a Föld állapotának természetes változásának tulajdonítják. S különösen nagy a baj, ha egyik fél sem gondol a kezelésre, csak lesöpri a másik érveit.
Dr Németh Tibor vitára invitáló írása

Kérdések a klímaváltozásról

Napjaink legfontosabb kérdése a klímaváltozás. Erről beszélnek a sajtóban, a családokban, óriási politikai mozgalmak épülnek erre, és nemzetközi egyezmények, konferenciák, próbálják ezt kezelni. Cikkünk is ezzel foglalkozik, de kissé más szemmel.

Ehhez mindenekelőtt rögzítsünk le egy evidenciát. Társasági körökben többnyire nagyon heves érzelmekkel fogadják az alábbiakban kifejtett kérdéseimet, gondolataimat. Ez felesleges. Természetesen tökéletesen támogatom és nagyra becsülöm korunk legfontosabb gondolatát, a zöld eszmét. Én nem vagyok természettudós, ezért, nem állítok, hanem elsősorban kérdezek a 21. század olvasóitól, hátha együtt többre jutunk.

A klímaváltozás két forrása

A közvélemény azt tekinti klímaváltozásnak, amikor 50-100 éve melegszik a Föld éghajlata, és vele együtt a vízháztartás is változik, de arra nem szokott gondolni, hogy hosszú évezredek alatt miként változtak ezek a jellemzők. Mi viszont most a klímaváltozást nagyon hosszú időszakot tekintve nézzük, mert különben mellékvágányra tévedünk. Hosszú, évezredes, sőt évmilliós távlatban két forrása lehet a klímaváltozásnak.

A technológiai üvegházhatás (TÜ)

A 19. század elején elindult gépi civilizáció, vagy más néven az ipari forradalom. Ennek egyik következménye, hogy egyre több technológiai eredetű üvegház gáz került a légkörbe. Ezek közül a széndioxid, szénmonoxid, és a metán emelkedik ki.[1]  A légkörbe került üvegház gázok gátolják a levegő hőmérsékletének a lehűlését, mert fékezik a Földre beérkező napsugárzási hő távozását. Minél több üvegház gáz keletkezik, annál jobban fékezi a Föld hűlését, ezt ma már mindenki jól ismeri. A 19. század eleje, vagyis a gépi civilizáció megjelenése óta a Föld hőmérséklete átlagosan mintegy 1,2-1,5 fokot emelkedett.

A technológiai üvegházhatások ellen technológiai eszközökkel, pl. a széndioxid kibocsájtás csökkentésével, vagy nem szén igényes technológiák bevezetésével lehet védekezni.

A Föld önmozgása (FÖ)

A Földbolygó hőmérséklete, klímája a születése óta szakadatlanul önmozgásban van, függetlenül a bolygón élő, vagy nem élő emberektől. A geológusok jól ismerik ennek az önmozgásnak a folyamatát, főbb szakaszait. Az önmozgás jelenleg is folyik. Vegyük az utóbbi néhány évezredet. Ekkor a Földbolygó hőmérséklete folytonosan ide-oda rezgett, és ma is rezeg. A Föld önmozgása tehát állandóan lehűlő és felmelegedő, száraz és nedves szakaszokat jelent. Az önmozgást semmiféle emberi eszközzel nem lehet lefékezni, vagy az ember kedvére alakítani. Ehhez csak alkalmazkodhatunk, megváltoztatni nem tudjuk.

A Föld önmozgását régóta kutatják a természettudósok. A cikkünket egy magyar kutató Rácz Lajos egyik tanulmányára (A Kárpát-medence éghajlattörténete a közép- és kora-újkorban) építjük, de természetesen a más országok kutatói is hasonló eredményeket értek el.[2]A tanulmány szerzője az irodalomjegyzékben 47 kapcsolódó kutatási és módszertani munkát sorol fel, amit az érdeklődő olvasók hasznosan forgathatnak. Rácz Lajos a tanulmányában sok terület és időszak hosszú távú önmozgását mutatja be, de mi most a 39. számozott oldalon lévő grafikus példát emeljük ki.

A Kárpát-medence éghajlattörténete a közép- és kora-újkorban (hőmérséklet, nedvesség)

A grafikon jól mutatja, hogy miként alakult a Kárpát-medence hőmérséklete és vízháztartása 1000-től 2000-ig. Ebben a „tüskék” a 10-25 éves rövid trendeket mutatják, de ezeknél sokkal fontosabbak számunkra, azok a hosszan elnyújtott „görbék”, melyek a tartósabb trendeket tükrözik. Azt is láthatjuk, hogy korábban is gyakran voltak „tüske”, illetve „görbe” felmelegedések, lehűlések, szárazabb, vagy csapadékosabb időszakok.

A klímaváltozás két forrásának az összevetése (FÖ, TÜ)

A z önálló önmozgását viszonylag egyszerű mérni. Elegendő megvizsgálni az adott korok hőmérsékletét, nedvességét, hiszen régebben, a 19. század előtt nem volt más klímaváltoztató forrás, vagyis TÜ. A természettudomány a közvetlen mérés mellett több egyéb módszertani eszközzel is alátámasztotta az eredményeit.

A 19. század eleje óta megjelent a technológiai üvegházhatás, de továbbra is működik az önmozgás. Ezért a technológiai üvegházhatást nem lehet pusztán a hőmérséklet, vagy nedvesség vizsgálattal mérni, hiszen a TÜ nincs egyedül, a FÖ-vel együtt hat. Ez a kérdés persze fordítva is feltehető.

Két forrás esetén teljesen más módon kell feltenni a klímaváltozás kérdését. Ehhez az évmilliók óta ható FÖ-t és a 150-200 év óta tartó TÜ-t kell vizsgálni. Természetesen az FÖ és a TÜ közösen továbbra is vizsgálhatók a hőmérsékleti és vízháztartási jellemzőkkel.  Különválasztva, egymástól elkülönítve azonban hagyományos módokon nem. A két jellemző szétválasztásához külön-külön és más módszertannal kellene vizsgálni, hogy melyik, milyen hatás vált ki. Ehhez azonban nem elegendők a feltételezések, vagy a megsejtések, ehhez a két forrás elkülönített természettudományos kutatásaira és azok számszerűen alátámasztott, bizonyított eredményeire volna szükség. Személyesen nem ismerek olyan számszerűen bizonyított kutatási eredményeket, amelyek képesek szétválasztani az önmozgási hatás és a technológiai üvegházhatás eredményeit. Hálás lennék, ha a 21. század olvasói találnának ilyen természettudományos, számszerű bizonyítékokat. Ezekkel már meg lehetne magyarázni a klímaváltozások mai okait és trendjeit.

A 19. században megjelent kettős forrás más tekintetben is kérdéseket vet fel. A korábbi ábrán láttuk, hogy a Kárpát-medencében a vizsgált 1000 év alatt miként alakult a klíma. Kb. 1000-1850 között csak önállóan a FÖ, azóta pedig a FÖ és a TÜ együttesen hat. Az egyéb kutatások azt is megmutatják, hogy a Föld más területein, és korszakaiban is hasonlóan alakultak ezek a folyamatok.[3]Ebből kiderül, hogy az önálló FÖ évezredei alatt lényegében hasonló volt a klímaváltozás, mint a kettős forrású, együttes FÖ és TÜ két évszázad alatt. Röviden, nincs határozott bizonyíték arra, hogy a TÜ érdemben eltérítette volna az FÖ szokásos hatását.

A világ népessége rendkívül heves érzelmekkel reagál az üvegházhatásra, ez nem vitás. Ugyanakkor ennek eldöntésére az érzelmeknél, politikai hangsúlyoknál többre lenne szükség.

A két forrás kezelése

Láthattuk, hogy a két forrás kezelése eltér egymástól. Ha a TÜ lenne a klímaváltozás döntő oka, akkor ezt technológiai eszközökkel meg lehet állítani, sőt visszafordítani is. Ha viszont a FÖ a döntő ok, akkor ezt semmiféle emberi eszközzel nem lehet megállítani, befolyásolni, ehhez csak alkalmazkodni tudunk. Pl. a lakosságnak el kell költözni a túl meleg, száraz területekről, vagy éppen az emelkedő vízállás elől. Olyan épületeket kell építeni, amelyek alkalmasabbak az ember számára. Olyan mezőgazdaságra és vízgazdálkodásra kell áttérni, amelyik sokkal jobban alkalmazkodik a melegedő klímához.

Az elmúlt évezredekben TÜ nélkül is a jelenlegihez hasonló folyamatok zajlottak. Ezért kétséges, hogy a mai klímaváltozás oka zömmel a TÜ lenne, sokkal valószínűbb, hogy a FÖ. De azt is láthattuk, hogy emiatt a felmelegedési és lehűlési, nedves és száraz időszakok folyamatosan cserélődnek egymással, nincs köztük megtorpanás, vagy vég nélküli emelkedés, esés.

Akkor mit tehetünk? Önmagában világkonferenciákkal, sajtó, érzelmi és politikai hangoskodással semmit nem érünk. Helyettük természettudományosan megalapozott és alátámasztott kutatásokkal kell szétválasztani a két folyamatot, számszerűen felmérni az eredményüket, és vizsgálni, hogy a klímaváltozás éppen melyik fázisban van és merre tart. Természetesen a FÖ és a TÜ most is együtt hat, de kérdéses, hogy milyen arányban befolyásolnak.

És éppen ebben van a legnagyobb gond. Tény, hogy mindkét tényező hat, de a jelek szerint sokkal nagyobb a FÖ hatása, mint a TÜ-é. A TÜ visszaszorításáért persze mindent meg kell tennünk, ez nem vitás. Emellett azonban sokkal nagyobb erővel kell felkészülni a FÖ következményeihez való alkalmazkodásra. A mai világközvélemény óriási erővel a TÜ-re fókuszál, és ez helyes. Az ennél sokkal súlyosabb gondot jelentő FÖ azonban lényegében kimarad ebből, és ez a fő baj.

S különösen nagy a baj, ha egyik fél sem gondol a kezelésre, csak lesöpri a másik érveit.

[1] Ezeknek a gázoknak a klímaváltozás mellett persze más káros hatásai is vannak, pl. a légúti megbetegedések. Üvegház gázok nem csak a gépi technológia révén keletkeznek, hanem maga a természet is időnként kibocsájt ilyeneket, olykor sokkal többet, mint a technológia. A természet által kibocsájtott üvegház gázok nem tartoznak a TÜ körébe.

[2] Rácz Lajos: A Kárpát-medence éghajlattörténete a közép- és kora-újkorban http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Tortenelem/83K%E1lnoki/GY%D6NGY%D6SSY%20K%D6NYV/03%20RACZ.pdf

[3] Lásd: Rácz Lajos kutatásának a lábjegyzetét.