Klímaváltozás és környezetszennyezés
Sokan egyenlőségjelet tesznek a két fogalom közé – helytelenül, bár van kapcsolat a kettő között.
A nem lebomló műanyagok és veszélyes hulladékok, anyagok kikerülése a természetbe – környezetszennyezés. Az ásványi- és nyersanyagok kitermelése – környezetrombolás. Amikor civilizációs vagy mezőgazdasági tevékenység céljából földet veszünk igénybe – környezetrombolás. Amikor pusztítjuk az erdőket, a vadon élő állatfajokat – környezetrombolás. Amikor szabályozzuk a folyókat, erőműveket építünk rájuk – beavatkozunk a természetbe, de hogy ez feltétlenül környezetrombolás-e, az már kérdéses lehet. Hiszen amikor napkollektorokat, szél- vagy árapály erőműveket építünk, akkor is beavatkozunk a természetbe.
Klímaváltozás megítélése
Vannak, akik egyszerűen tagadják ennek a tényét – pedig csak ki kell nézniük az ablakon. Változnak a hőmérsékleti viszonyok, szélsőségesebb az időjárás.
- Vannak a Gaia-zöldek:
ők azt hangsúlyozzák, hogy a Föld ökoszisztémája az elsődleges – s ők földtörténeti adatokkal bizonyítják, hogy a klíma korábban is jelentősen változott, most éppen egy kis-jégkorszak végén vagyunk, s a természet egyensúlyához arra lenne szükség, hogy a CO2 koncentráció megközelítse az 1000 ppm-et. (Most kb. 500-nál tartunk). Igaz, hogy a CO2 növekedése növeli az üvegház hatást, de ez nem lineáris, aszimptotikusan a max közelében vagyunk, további növekedés nem várható. A CO2-re szükség van a bioszféra egyensúlyához, a fossziliák kialakulásához, a mésziszap kialakulásával, a planktonok mélytengerbe kerülésével történő szén kivonásának az ellensúlyozására. Azt hangsúlyozzák, hogy bármekkora is a hatása, mégis csak egy fajt képvisel a homo sapiens sapiens, az eddig a mérsékelt övben élőknek el kell viselniük a néhány fokos hőmérséklet emelkedést, cserében az északi területeken is növekszik a hőmérséklet, a tundrák és a ma jégtakaróval fedett térségek helyén megjelennek az erdők, az ember számára sokkal elviselhetőbb lesz ez a vidék. Az északi jégtakaró megszűnése miatt felesleges aggódni, nem volt mindig itt jég. A sivatagodás elterjedését legeltetéses állattartással kell megakadályozni, az ős- és egyéb erdők pusztítását (így a fa ipari felhasználását) meg kell állítani. Ez a csoport is nagy ellensége a környezetszennyezésnek – de mint látható, a CO2 megítélésében radikálisan eltér a véleményük. Többnyire nem feltétlen ellenségei az atomenergia felhasználásnak (ld. eneriaszükséglet kielégítése), s hasonló okokból (éghajlathoz való alkalmazkodás, a mezőgazdaság számára igénybevett földmennyiség intenzív kihasználása miatt ) szükségesnek látják a GMO-t.
- Öko-újbaloldal
A legteljesebb elutasítása a civilizációs emberi tevékenységnek. Náluk ér össze legjobban a klímaváltozás és a környezetvédelem, a globalizáció- és kapitalizmus ellenesség (finomabban: „kritika”). Közdenek a CO2 kibocsátás, a GMO és a globális monopóliumok és a nagyvállalatok ellen.
Számukra a megoldást a helyi közösségek és önszerveződő csoportok létrehozása és működtetése jelenti, kikapcsolva a szállítást, a pénzt. Hívei a nemnövekedésnek, sokan még a föld eszközökkel való megművelését (ásás, szántás), bármilyen vegyszer használatát is elvetik.
- „Mélyzöldek”
Az előző csoporttól annyiban különböznek, hogy az emberi és az egyéb fajok közt semmiféle különbséget sem tesznek.
- Neoliberális klímaszkeptikusok
Ahogy gyanúsan figyelik (és értékelik) a környezetvédőket, úgy a klímavédőket is. Kritikusak – pl. kiskorúak kampányban való szerepeltetése miatt, hajlamosak e mozgalmakban csak a piacellenességet és az állami szerepvállalás növekedését látni.
- Klímavédők
Politikai és ideológiai tekintetben sokszínűek (így pl. a globalizáció és a piacgazdaság megítélésében), de közös vonásuk, hogy a klímaváltozást az emberi tevékenység miatt a légkörbe jutott többlet CO2-nek tulajdonítják. Jelenleg a társadalom legnagyobb részét reprezentálják. Számukra egyértelmű az ipari tevékenység és a klímaváltozás kapcsolata, az ok-okozati kapcsolat. Meggyőző adatokra, diagramokra hivatkoznak, pl. olyanokra, melyek az ipari tevékenység miatt a légkörbe jutó CO2 és a hőmérsékletváltozás alakulása közötti szoros korrelációt mutatnak. Számukra bizonyíték a jégsapka csökkenése, a hóhatár emelkedése a Kilimandzsárón és az Alpokban. Felhívják az egyéb veszélyekre is a figyelmet, mint pl. a tengerszint emelkedése miatt elöntött városok és területek, extrém időjárási jelenségek kialakulása, a Föld elsivatagosodása, az életkörülmények romlása miatt migráció megnövekedése, tengerek savasodása, édesvíz helyzet romlása, stb. Hívei az alternatív energiáknak – bár az atom megítélésében eltérnek a vélemények. Megoldásként az antropocén hatások csökkentését, megszüntetését követelik.
A klímaváltozás oka
Számos ok létezik és létezhet, ilyenek az emberi tevékenységtől függő (antropogén) tényezők: az ipari tevékenységgel a levegőbe kijuttatott CO2, s ezzel az üvegházhatás növekedése, a környezet zöldjének a pusztítása (esőerdők, biomassza célú mezőgazdasági tevékenység, a természetbe való beavatkozások, stb.). Az embertől független tényezők: vulkáni tevékenység, Nap tevékenység változása, a Föld pólusánák elmozdulása, a Földet érő sugárzások, stb.).
Vannak adataink arról, hogy az emberi tevékenységen belül milyen részt képviselnek az egyes tevékenységek – de arról nincsenek pontos adataink, hogy ez hogyan aránylik a természeti tényezőkhöz. Erről – tudomásom szerint – csak becslések léteznek, mely alapján 1/3 arányt képviselnek az antropocén hatású tevékenységek.
Mekkora CO2 koncentráció tekinthető kívánatosnak?
Az 1. csoport („Gaia zöldek”) szerint 1000 ppm – de nem tudok arról, hogy más csoportokból közöltek-e ilyen számot. A teljes „dekarbonizálás” politikai szlogen, valójában az emberi tevékenységre vonatkozik.
Ehhez kapcsolódik: milyen mértékű üvegház hatás a kívánatos? Hiszen maga a jelenség a földi élet kialakulásának egyik feltétele.
Egy cikk alapján: „Az üvegház-gázok többségének igen hosszú a légköri tartózkodási ideje. A metán már 8-12 év után kikerül a légkörből, de a legfontosabb freonfajták csak 10-200, a dinitrogén-oxid mintegy 120 év elteltével bomlik el a légkör felsőbb rétegeiben. A légkört antropogén eredetű többletként terhelő szén-dioxid molekulák pedig akár 200 évig is a légkörben maradhatnak, mielőtt azokat az óceán, vagy a bioszféra elnyelné.” Ha ez igaz, akkor az ökológiai egyensúlyhoz hiába szükséges akár 1000 ppm, a hosszú megkötődés miatt a jelenlegi, közel 500 ppm-nyi mennyiség is pillanatnyi többletet jelent. Persze, kérdés, hogy valójában mekkora a CO2 beépülési ideje, a megnövekedett mennyiség mennyi idő alatt váltja ki a biomassza többlet keletkezését – vagyis ha igaz a Gaia zöldek állítása, az mit jelent időben, ha a CO2 megkötése elhúzódik, mi lesz a levegőben feldúsult mennyiséggel?
A változások kezeléséhez milyen lépésekre van szükség?
- Gaia: nem hogy csökkenteni, de növelni kell a CO2 kibocsátást. A klímaváltozáshoz alkalmazkodni kell, radikálisan csökkentendő az élővilág pusztítása (esőerdők, biomassza energetikai felhasználása, fa ipari felhasználása). Tegyük fel, hogy alapvetően igazuk van – viszont az egyéb szennyeződésekkel is járó emberi tevékenység miatt a levegőbe kerülő CO2 csak lassan kötődik meg a biomasszában, s ez hozzájárul az üvegház hatáshoz, a melegedéshez? Ha a „4. neoliberális klímaszeptikusok”-kal együtt az a nézet lesz az uralkodó, hogy a klímaváltozás inkább jó mint rossz – nem azzal az eredménnyel jár-e, hogy elmulasztjuk a változásokra való felkészülést? (tengerszint emelkedés, klíma-migráció, stb.). Ez a megközelítés visszafoghatja a technológiai fejlesztéseket is. Másrészt ez a megközelítés az akármilyen okból is változó klímára való felkészülést, alkalmazkodást segítheti elő.
- Öko-újbaloldal: mi van akkor, ha a természetes tényezők hatása (is) meghatározó, de az általuk javasolt megoldások csak korlátozottan és lassan képesek hatni?
- „Mélyzöldek”: számukra valóban az a legegyszerűbb, ha nem csinálunk semmit. Nehezen képzelhető el, hogy a teljes emberiség elpusztulna – az emberiség radikális, de részleges csökkenése csak hasznára válik a bolygónknak.(Valójában radikális környezetvédőkhöz sorolhatók.)
- „Neoliberális szkeptikusok”. A klímával, környezetvédelemmel kapcsolatos beavatkozások, illetve azok hatása hosszabb időt igényel – hosszabbat, mint amit a beruházások profitkilátásainál figyelembe szokás venni. Megközelítésük nem veszi figyelembe, hogy bármelyik klíma-alternatíva is igaz, kezelésük központosított erőforrásokat igényel.
- Klímavédők. Legtöbb barátom, ismerősöm ebbe a csoportba tartozik, s magam is biztos vagyok abban, hogy nemesek a céljaik, s a kialakuló mozgalom képes lehet egy világméretű összefogás megteremtésére Földünk, környezetünk védelmében. (Kevésbé tetszik némely PR akció, pl. amikor teljes dekarbonizációról beszélnek vagy amikor gyerekeket vonnak be a kampányokba.) Ennek a csoportnak teljesen igaza van abban az esetben, ha az emberi tevékenység okozza azt a klímaváltozást, mely – az egyéb környezetpusztítással együtt – az emberiség létét veszélyezteti. S bár ebből a körből származik az a figyelmeztetés, mely azért sürgeti a minél gyorsabb és radikálisabb beavatkozást a CO2 csökkentésére, mert ezek hatása csak mintegy 30 év múlva jelentkezik, de nem mindegy, hogy a tenger szintje 2 vagy 4 méterrel emelkedik – az e körbe tartozók mintha csak a csökkentésre koncentrálnak, s nem foglalkoznak a változásokra való felkészüléssel.
Nem értek a klímaváltozáshoz – ezért próbáltam a szakmájukban elismert emberekhez fordulni – ennek összegzése után még jobban össze vagyok zavarodva. Honnan tudnám megítélni, hogy a klímaváltozás természeti erők – vagy ezzel ellentétben az emberi beavatkozások következménye? Mi az, amire hatni tudunk, s mi az, amire nem? Melyek a valószínű változások, s ezeknek milyen mértékű a hatása?
Nem értek a klímaváltozáshoz – de abban biztos vagyok, hogy változik, s erre fel kell készülni. Ha megnézzük azokat a kimutatásokat, hogy az emberi tevékenység milyen CO2 kibocsátással jár, s ezekkel milyen súllyal, fontossággal kell foglalkozni, akkor az látszik, hogy ezek a javaslatok előmozdítják a műszaki fejlesztést s megtakarításra ösztönöznek – vagyis kárt nem okozhatunk velük.