Az íráshoz csak néhány kisebb, saját észrevételt teszek.

• A tanulmányt Oszkó Péter blogjában lehet olvasni. https://www.linkedin.com/pulse/ki%C3%BAtkeres%C3%A9s-bek%C3%B6t%C3%B6tt-szemmel-peter-oszk%C3%B3? A bővebb eredeti dolgozat az "Elvakart, mély sebek" címmel a       Manager Magazin 2017, januári számában jelent meg). A gyakorlott olvasók érdeklődve láthatják benne számos megatrend szellemiségét és grafikáit.

• A cikk első felében a szerző megmutatja, hogy a mai világban átrendeződnek az évszázada megszokott világgazdasági erőviszonyok és centrumok. Emiatt a fejlett világ alsó-, és középosztályai hatalmas relatív helyzeti veszteségeket szenvednek el. Hozzáteszi, hogy ezek nem abszolút, hanem relatív veszteségek, a korábbi megszokott helyzethez viszonyítva. Ebből látja kiindulni a 2007-8 utáni válságban rendkívül felerősödött, és tömeges szembefordulást a fejlődéssel, a haladással. A szerző ennek a megállítására olyan eszméket, és politikai irányokat keres, amelyek a fejlett világ tömegeit ismét a haladás oldalára irányítanák. Ő is megjegyzi, hogy ez nagyon nehéz lesz, mert a történelemben az egyes csoportok ilyen leszakadását eddig sohasem sikerült okos gondolatokkal, politikával a haladás irányába terelni. Én is ebből az öröknek látszó történelmi tényből indulok ki. Szerintem a „nyugat” 200 éve megkezdődött óriási felívelése mostanában lényegében megváltozik, pontosabban visszaváltozik a 200 évvel korábbi helyzethez. Vagyis történelmi trend, hogy a Földön ismét visszaállnak az évezredek alatt megszokott arányok, a „nyugat” és a „kelet” között. Miért lenne örökre kőbe vésve a nyugat (Észak-Amerika, Európa) óriási előnye, és a kelet (elsősorban Ázsia, de láthatóan Latin-Amerika is) állandó és súlyos lemaradása. Az ilyen gazdasági és társadalmi átrendeződések mindig rettenetesen megrázzák a korábbi, relatív előnyöket most elvesztőket. Ez a megrázó átrendeződés véleményem szerint ezúttal sem simítható el okos elképzelésekkel, remek politikákkal. A nyugat hatalmas válságokkal, és külső-belső harcokkal lesz kénytelen ehhez az új világhoz idomulni. Más megoldást nem látok. Persze szeretném, ha ezúttal okosan tudnánk alkalmazkodni a valósághoz. Szeretném, de nem hiszek benne.
• Nagyon értékes a cikk utolsó néhány oldala (Hazai pálya). Ez rendkívül jó, és tömör beszámoló a magyar jelenről, és perspektívákról. Egyúttal – számomra – azt is bemutatja, hogy ebből nem nagyon látszik kiút. Ezt tételesen nem állítja, de a leírtakból ez következik. Szerintem is. Megjegyzés: kár, hogy ez a pali csak egy évig volt gazdasági miniszter, bár az emlékeim szerint kitűnően tette a dolgát.