https://www.facebook.com/21-sz%C3%A1zad-1569426733384921

21.század

Lepra és pitypang - omladozó szélmalmok

Váradi Balázs írásának másodközlése

2017. január 12. - 21. század

Átlagos tájékozottságú és íráskészségű polgár könnyedén összeállít egy rémtörténet-varadi_balazs.jpggyűjteményt, mely arról szól, milyen feleslegesek, ablakon kidobott pénzek a célközönséget el nem érő segélyek, a támogatásokat hogyan nyúlják le. Ebben a környezetben különösen fontos, hogy lássuk: ebbe nem kell beletörődni.

Az írást a szerző engedélyével közöljük - a szerkesztett változat csak később lesz elérmancs.JPGhető a MANCS 2017.1. számában

Ha közpolitikai témákról ír az ember, mint én teszem itt, szinte mindig a problémák, a hiányok, a hibák felől közelít. Bevallom, részben azért, mert ezek az érdekesek. Hadd tegyem most egy karácsonyi cikk erejéig mottómmá a Magyar Krónika elhíresült jelszavát: keresd a jót!

A történet főszereplője tíz gyógyítható-megelőzhető NTD. A rövidítés egy betegségcsoportot, a forró égövi országok vidéken élő szegény lakosságát sújtó kórokat (neglected tropical diseases) jelöli. Olyan rémségek tartoznak közéjük, mint a nekünk csak Rejtő-regényekből ismert, hetvenmillió embert fenyegető álomkór, a vakság második legnagyobb, húszmillió embert érintő fertőzéses oka, a féreg okozta folyami vakság, a rablópoloska terjesztette Chagas-kór, az évente több, mint kétszázezer embert megfertőző feketeláz (leishmaniózis) vagy a lepra.

A fenti apró parazitákon kívül a színlapon szerepel még

  • mindenféle gyanús trópusi diktatúrák és kétes demokráciák kormányai,
  • egy nemzetközi bürokrácia, a WHO,
  • Bill and Melinda Gates Foundation és más magánalapítványok,
  • és végül minden antikapitalista gyűlöletének kedvenc tárgyai, a nagy nemzetközi gyógyszercégek, melyek hosszú bűnlajstromán azon túl, hogy az orvosokat vigécek révén korrumpálják és elrekkentik a szereiket hatástalannak mutató kutatási eredményeket, régóta ott éktelenkedik az a vád is, hogy szegény országok szegény betegeit inkább hagyják meghalni, mint hogy olcsóbban adnák nekik szabadalommal védett gyógyszereiket.

Az alapprobléma persze az érintett országok kormányaival van. Megérteni rém egyszerű, megoldani évtizedeken át nem ment. E kórok legyőzéséhez részletes népegészségügyi adatok kellenének, a kormányzatba vetett bizalomra épített felvilágosítás, orvos-, nővér kapacitás és a drága gyógyszerek ára, rengeteg pénz. Ha ez mind megvan, még mindig évekig tart, mire eredményeket lehet elérni. Megéri az érintett országok vezetésének belevágni az ellenük való küzdelembe? Ha abból indulunk ki, a közjó szolgálata a fő céljuk, talán meg. De ha abból, hogy az ezeknek a részben nem is demokratikus országoknak élén álló erős emberek leginkább politikai túlélésüknek rendelnek mindent alá, már baj van. Nem azért, mintha csak fejlett demokráciák költhetnének az egészségügyre általában. Hanem mert konkrétan ezek a betegségek, mióta világ a világ, kínozzák és tizedelik ott a lakosságot: a falujuk határán túl nem látó érintettek nem is tudják, hogy nem szükségszerű, hogy így legyen. Ezért nem hibáztatják érte az államukat, elfogadják a kórt, mint sorscsapást. Ráadásul, akik szenvednek tőlük, azok az isten háta mögötti falvak legszegényebb lakosai, akiket a betegség még passzívabbá tesz. Ezeknek az embereknek a politikai súlya nulla. Szavazataikat, ha el is vonszolják magukat az urnákig, könnyű másképp megszerezni, forradalmat se tudnak csinálni. Ugyan miért költené rájuk a kormány azt a költségvetési pénzt, amit ki lehet direkt síbolni Svájcba, oda lehet adni a rendszer támaszait jelentő oligarcháknak és törzsfőnököknek, vadászrepülőt és vízágyút lehet belőle venni, vagy épp a főváros izgága és veszélyes szegényeit lehet vele lenyugtatni?

Mit tehet ilyenkor a világ, na jó, a WHO, a szenvedők millióiért?

Lehet nem tudomásul venni, hogy így működik a politika: lehet jól hangzó programokat meghirdetni, amikről tudni előre, hogy az afrikai diktátorok uniformisban parádézva bejelentik, majd elszabotálják őket és elsikkasztják a rájuk szánt pénzt, lehet elpazarolni lelkes, majd frusztrált, majd cinikus nemzetközi önkéntesek idejét vagy szakértelmét azzal, hogy szélmalomharcot folytatni odaküldjük őket az NTD-verte falvakba.

És lehet megtörölni az orrunkat, elfogadni, hogy így működik a politika és megkérdezni: hogyan tudjuk átalakítani a fenti kalkulust? Hogyan tudunk olyan helyzetet teremteni, amiben a trópusi országok politikusainak megérje leszámolni az NTD-kkel?

Ehhez először rengeteg szakértelem és terepismeret kell, orvosi, epidemiológiai, szociális, politikai, menedzsment kapacitás: hozzáértő, elkötelezett, kitartó emberek százai.

Másodszor földrajzilag is részletes népegészségügyi információk kellenek. Ha nem tudjuk, mi ellen küzdünk, és hol tart a küzdelem, ha nincs megbízható, az érintett országoktól független, de oda bejáratos apparátus által működtetett monitoring rendszer (azaz ha a diktátorok egészségügyminisztérumainak hasraütéssel generált adataiból kell dolgozni), borítékolható a kudarc.

Harmadszor, az érintett politikusoknak is vonzó keretek kellenek: csillogó összejövetelek Genfben és Londonban, ahol, miközben házastársuk az idei divathoz igazítja ruhatárát, maguk, mint népük boldogítói fürödhetnek a rivaldafényben: ez jól mutat otthon a tévéhíradóban.

Negyedszer, rá kell beszélni a gyógyszergyárakat, hogy adják ingyen a gyógyszereiket. Ez nehéznek tűnik, és az is, de nem lehetetlen. Éppen azért nem az, amiért ezek a cégek oly veszedelmesnek tűnnek: a gyógyszerek előállításának költségstruktúrája miatt. A szabadalmazott gyógyszerből első tabletta a kifejlesztés költsége miatt másfélmilliárd dollárba kerül a vállalatnak, a második és az összes többi darabonként egy centbe. Miközben úgy nyilván nem lesz haszon, ha egy centért adják a tabletta darabját, ezért beárazzák 10 dollárra. De pont azoknál a speciális szereknél, melyek csak az NTD-k gyógyítására jók, ha csak nem veszik őket 10 dollárért, és hát már egy ideje nem veszik, nem olyan óriási áldozat ingyen adni őket. Hiszen igazából egy cent darabjuk előállítása, miközben meg lehet szorozni az adományozott mennyiséget 10 dollárral, és fényezni a cégnek magát, hogy annyit adományozott az NTD elleni küzdelemre. Persze ennek a büszkélkedésnek is meg kell teremteni a kereteit, elérni, hogy tényleg gyógyuláshoz vezessen az adománygyógyszer.   

Ötödször az egész nagy összerakandó nemzetközi masinériához még kell pénz persze, és nem csak ezerszer átszámolt, évekre előre megtervezett WHO-s vagy nyugati kormányzati pénz, hanem olyan, amit rugalmasan arra lehet költeni, amiről menet közben derül ki, hogy hiányzik: kapacitás itt, technológia ott. Ilyet tudnak betenni a magánalapítványok vezetői, akinek nem parlamenti albizottságoknak kell elszámolnia, hanem Gateséknek.

Hatodszor: diplomácia, tárgyalások, szervezés, kitartás, türelem. Egymással berángatni a szereplőket a folyamatba: ha az összes szomszéd állam, összes versenytárs gyógyszertár részt vesz, ciki lesz már kimaradni. Majd a monitoring működtetése: hitelesen jelezni, hol a gubanc, finoman orrára koppantani annak, aki elmaradt a vállalásaival.

Mekkora az esélye, hogy ez mind összejön? A WHO által 2007-ben beindított folyamat a gyógyszergyárak 18 milliárd dollár értékű gyógyszert beígérő 2012-es deklarációjával és az összes fenti szereplő bevonásával 2020-ra célozza ezeknek a NTD-knek a megszüntetését, és éves jelentésekben állít ki szigorú, alapos és érthető bizonyítványokat az előrehaladásról. Ne kiabáljuk el, de a 2016-os szerint az állás biztató. Nincs hír, nincs szenzáció, ráadásul hátra van még négy év. Csak annyi van, hogy amíg mi a magunk bajaival vagyunk elfoglalva, a WHO, melynek Magyarország is tagja, a nagy gyógyszergyárak, melyeknek sokszáz magyar a dolgozója és szinte mind a kuncsaftjai vagyunk, meg a mi szövegszerkesztőnk árán hízó Gates Alapítvány, lucidus politikai-gazdaságtani diagnózishoz választott adekvát terápiával, rengeteg munkával, pénzzel és jószándékkal napról-napra, hétről-hétre olyan tömegben és sebességgel számolják fel az emberi szenvedést és szükségtelen halált, amilyet az oltások bevezetése óta nem látott a világ.

Kinyílott a pitypang – megírtam!

 

http://unitingtocombatntds.org/sites/default/files/resource_file/london_declaration_on_ntds.pdf

http://unitingtocombatntds.org/report/fourth-report-reaching-unreached

http://www.gatesfoundation.org/Media-Center/Press-Releases/2014/04/Global-Partners-Are-Taking-the-Neglect-out-of-Neglected-Tropical-Diseases

https://www.youtube.com/watch?v=qNWWrDBRBqk

Az oldal megjegyzése: azok a projektek lehetnek sikeresek, melyek egy átfogó program részei, s nem csupán a pénzköltésre szerveződnek. Szükség van pénzre, szakismeretre - de helyi ismeretek, a helyi erők bevonása nélkül pusztán kidobott pénz maradna.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szazad21.blog.hu/api/trackback/id/tr2012120185

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bicepsz Elek77 2017.01.13. 10:29:21

"végül minden antikapitalista gyűlöletének kedvenc tárgyai, a nagy nemzetközi gyógyszercégek, melyek hosszú bűnlajstromán azon túl, hogy az orvosokat vigécek révén korrumpálják és elrekkentik a szereiket hatástalannak mutató kutatási eredményeket, régóta ott éktelenkedik az a vád is, hogy szegény országok szegény betegeit inkább hagyják meghalni, mint hogy olcsóbban adnák nekik szabadalommal védett gyógyszereiket."

Na de mire kifejlesztenek egyvuj gyogyszert, az rengeteg penz, ido, energia. Allatkiserletek, gyakorlatilag emberkiserletek is(mellekhatasok stb.). Emellett a nemzetkozi nagyok szeretnek bevagni a kicsiknek az engedelyezteto eljarasokban.
Masreszt:a gyogyszerszabadalmak csak 20 evig tartanak szemben pl. az irodalmi 80+ evvel.
A megoldas nem az ingyen adas, hanem pl. az USA meg egyeb gazdag orszagok kormanyai vegyek meg, azt adjak ingyen a vilagnak, ha mar olyan nagylelkűek!!!

DFK 2017.01.13. 10:48:45

@Bicepsz Elek77: pontosan ezt akartam írni én is. A szerző teljesen tájékozatlan a gyógyszeripar működése felől. Egy originális szer fejlesztése 15 év minumum, és 1-2 milliárd dollár (!!). És egy sikers fejlesztési projekt mögött ott van vagy 25-50 sikertelen fejlesztés (ezek is kitesznek dollár milliárdokat!). Mindezen költségeknek be kell jönniük 20 év alatt. Számoljunk 4 millárd per 20 év és akkor nem volt haszon, csak nullszaldó. Az 200 millió per év. Van 1 millió beteg per év, akkor egy beteg egy évi kezeléséért 200 dollárt kell kérni. Ez csak akkor jöhet össze, ha nincs kompetitor szer a piacon és eléred a teljes beteg populációt. Mivel ilyen ideális állapot nincs, inkább 1000 dollár/beteg/év bevétel a szükségesen minimális.
Az is egy marhaság, hogy az első tabletta kerül 2 milliárdba, a többi meg 1 centbe. remélem a poszter nem a reálgazdaságban dolgozik, mert az gáz lenne...

Geo_ 2017.01.13. 11:52:34

@DFK: @Bicepsz Elek77:

Én abszolút biztos vagyok abban, hogy a szerző tisztában van a gyógyszerek szabadalmazásával is :-)

Sokkal inkább arról van szó, hogy nem csak a közvetlen profit befolyásolhatja a cégeket. A CSR alapvetően PR - de egy ilyen akció mégis csak alakíthat a goodwill-en. Valószínűleg ezek a gyógyszergyárak több mindent mérlegeltek - így pl. lehet, hogy ezek a gyógyszerek már generikus státusban vannak, vagy hogy adóban esetleg le lehet írni, támogatásként, stb.

Ezért inkább azon van a hangsúly - szerintem - hogy mennyire fontos a partnerség egy ilyen akcióban.

Brix 2017.01.13. 12:38:30

A gyógyszeripar " bűnei" is megérnének egy külön posztot...Az említett betegségeket azért nem lehet felszàmolni, mert túl szegény orszàgokat érint, ahol magas a népszaporulat, így nincs pénz egészségügyre. A gyógyszergyàrtók meg csak a sajàt extraprofitjukkal törődnek...

DFK 2017.01.13. 12:53:07

@Geo_: Nagyon nem úgy tűnik. Persze, bárki odaadja a második tablettától 10 centért a gyógyszert, ha valaki kifizeti az elsőt másfél milliárd dollárért.

DFK 2017.01.13. 12:54:09

@Brix: Oh yeah, tudod mibe kerül egy gyógyszer kifejlesztése?

21. század 2017.01.13. 23:27:52

@Brix: Ebből a posztból elérhető egy tanulmány, mely a népesedéssel foglalkozik

szazad21.blog.hu/2016/11/19/kozelkep_tavolkep_megatrendekkel

Mr Eggs · http://farmprojekt.blogspot.com/ 2017.01.14. 10:39:11

Csúnya gondolat, de ha megmentjük ezeket az embereket egy olyan országban ahol egyébként is túl sok ember él és az ország szegény. Akkor igaz rövidtávon jót tesszük hosszú távon viszont még nagyobb katasztrófát okozunk. Lesz sok egészséges éhező ember.

21. század 2017.01.14. 17:47:47

@Mr Eggs: nem semmi felvetés, szó mi szó...

Egyrészt a népesség-szaporulat a gazdagság függvénye - ld. a fentebb hivatkozott megatrendek tanulmányt

Amúgy valós a kérdés - mi legyen a szegényekkel, mi a sérültekkel? Ha kirostáljuk őket - nem jutunk el nagyon hamar oda, hogy ezt a szelekciót már embrionális korban elvégezzük, s akkor mindjárt már be is tudjuk állítani a paramétereket?

Vannak humánusabb megoldások is - pl. a gyerekszülés azért is csökken a gazdagabb társadalmakban, mert ott kicsi a halandóság, másrészt a nők nem az ivarérettséggel egyidejüleg kezdenek szülni, ha ők is iskolába, dolgozni járnak. S ezeket a járványokat azért is fel kell számolni, hogy ne terjedjenek tovább, "ránk", a "gazdagokra".

Pic 2017.01.16. 10:08:27

Nagyon sok mindennel egyetértek a cikkíróval, humánum oldaláról. Ezek az állapotok embertelenek. Másrészről meg Mr Eggs véleménye is megáll.

Az embertelen állapotok miatti veszteség úgymond benne van a rendszerben és még így is mindíg több a szaporulat, min amennyit elbírnak tartani.

Na ennek is következménye az óriási tömegek el és kivándorlása Afrikából, aminek egyik szenvedő alanya például Európa.

Sajnos hiába oldjuk meg az egészségügyi problémákat, ha a törzsi viszályok miatt továbbra is ölik egymást, nem beszélve a vallási viszályokról, hiszen Allah nevében ott is durván megy a népírtás.