https://www.facebook.com/21-sz%C3%A1zad-1569426733384921

21.század

Rosszabbul élünk, mint...?

Max Roser : Világunk, életünk alakulásának története - 6 pontban és 5 ábrában

2016. december 24. - 21. század

wp_20150910_12_14_27_pro.jpgA kérdés: mindent egybevéve, a világ helyzete javul vagy rosszabbodik - vagy nem is változik? Nagyon kevés ember gondolja úgy, hogy bármi is javulna - a svédek 10, az amerikaiak 6 és a németek mindössze 4 %-a. Pedig a világ ma egészségesebb, gazdagabb és képzettebb, mint valaha.

 

Mit tekintsünk bizonyítéknak? Azt kell megnéznünk, hogyan változott a világ - történelmi perspektívából nézve. Világunk egészét kell vizsgálnunk, az emberek összességére kell, hogy igaz legyen. Az általános életkörülmények története - mindannyiunk története.

A tanulmány 6 területet vizsgál, (1) Szegénység, (2) Írás/olvasás (3) Egészség (4) Szabadság (5) Demográfia (6) Iskolázottság, az elemzések viszonylag alacsony angol ismerettel is nagyrészt érthetők.

 https://ourworldindata.org/a-history-of-global-living-conditions-in-5-charts/

A szerző következtetése

Az életkörülményeink sikeres átalakulása csupán az emberi együttműködés miatt vált lehetővé, ilyen változást egyénileg nem tudtunk volna elérni. Közös gondolkodásra és együttműködő erőfeszítésre van szükség ilyen fejlődéshez.

Vannak azonban még komoly problémák. A fentiek egyáltalán nem adhatnak okot arra, hogy megelégedjünk. Ellenkezőleg: mindez rámutat arra, hogy még sok teendőnk van: a szegénység eddigi leggyorsabb csökkentése óriási eredmény, de tűrhetetlen, hogy tízből egy ember még mindig mélyszegénységben él; nem fogadhatjuk el a szabadságjogaink eddigi vagy újabb korlátozását sem. Az is egyértelmű, hogy az ember által a környezetre gyakorolt hatás elfogadhatatlan mértékű, veszélyezteti a bioszférát és a klímát, ezért ezt a hatást sürgősen vissza kell szorítanunk.

Egyáltalán nem biztos, hogy előre tudunk lépni, egyáltalán nem törvényszerű, hogy az életkörülmények tovább javulnak. Szélesebb kitekintésben azonban világos, hogy az elmúlt 200 év jobban lehetővé tette, hogy ezeket a problémákat megoldjuk. A problémák - különösen a súlyosak - megoldása mindig közös vállalkozás. De az együttműködni képes emberek csoportja ma sokkal erősebb, mint bármikor is volt ezen a Földön. Láthatjuk az idők során bekövetkezett változásokat: a világ ma egészségesebb, gazdagabb és képzettebb, mint valaha.

Ahhoz, hogy bátorítást merítsünk belőle, jobban meg kell ismernünk a történelmünket. Számít, hogy mit mondunk el magunknak a történelmünkről és a korunkról. Mivel a reményeink és a jövő építésére irányuló törekvéseink elválaszthatatlanul összefüggnek azzal, ahogy a múltunkat látjuk, fontos megérteni és kommunikálni az eddigi globális fejlődést. Az, hogy pozitívan tekintsünk a saját és társaink törekvéseire - alapvető feltétele erőfeszítéseink eredményességének. Ha tudjuk, hogy milyen hosszú utat tettünk meg az életkörülmények javításában, és hogy a munkánk érdemes volt, az mindenkiben önbecsülést kelt. Ez elengedhetetlen feltétele az önfejlődésnek.

A szabadság elképzelhetetlen a szabad emberekbe vetett hit nélkül. És ha nem ismerjük a történelmünket és hibásan a valósággal ellentétes dolgokban hiszünk, akkor az egymásba vetett hit elvesztését kockáztatjuk.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szazad21.blog.hu/api/trackback/id/tr712071777

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ad Dio 2016.12.25. 13:48:05

"Az életkörülményeink sikeres átalakulása csupán az emberi együttműködés miatt vált lehetővé, ilyen változást egyénileg nem tudtunk volna elérni. Közös gondolkodásra és együttműködő erőfeszítésre van szükség ilyen fejlődéshez."

Mese habbal.... más néven ordas nagy bullshit!

A pozitív irányú javulást NEM az altruizmus, hanem az egoizmus okozta. Ugyanis NEM a jószándék vitte el ezeket a vívmányokat az elmaradott világokba, hanem a gazdaság érdekei. Ennek "mellékterméke" a gazdagodás, az egészséges(ebbé ) válás és a többi is mind. A pozitív folyamat is csupán addig tart, ameddig a gazdaság érdekei megszülik ezt a nem szándékolt mellékterméket. Ha valamiért ez az érdek megváltozik, a hatás is elmarad vele együtt. Az altruizmus nagyon gyenge az emberiségen belül. A domináns erő az egoizmus. Azonban mint látható, az egoizmus nem csupán rombolni képes.

21. század 2016.12.25. 15:13:33

@Ad Dio: Attól tartok, félreérti az írást - altruizmusról szó sincs. Viszont valóban, az érdekek komoly szerepet játszanak.

Ajánlom figyelmébe az oldalunkat www.facebook.com/21.szazad/?fref=ts , ill. a korábbi posztjainkat. Elsősorban azok a megatrendek érdekelnek minket, melyek az emberek önzésétől, együttműködésétől mintegy függetlenül (valójában: azok eredőjeként) kialakulnak a világban, s így szinte törvényszerűségekként kezelhetjük őket.

Az ember - genetikailag - társas lény, ez az, ami kiemelte az állatvilágból. Amikor az önző egóról beszélünk - akkor is másokkal kölcsönhatásban cselekszünk, valamilyen formában együtt kell működnünk embertársainkkal.

(A világ pedig nagyrészt arról szól: képesek vagyunk-e felismerni, hogy önzésünknek, egónknak - mások önzése szab korlátokat.)

Ad Dio 2016.12.25. 15:59:57

@21. század:

Ha félreértettem a Ti írásotokat, akkor Ti alaposan félreértettétek a belinkelt írást. Az ugyanis csöpög a szentimentalizmustól.

Az emberben VAN altruizmus és VAN egoizmus. Ez a két nagy hajtóerő (ami valójában a közösségi és önérdek formájában artikulálódik) azonban korántsem azonos erősségű. Az egoizmus messze dominál.

Az ember mint társas lény.... ezzel is óvatosan bánnék. Szvsz ez nem jelent többet, mint hogy képtelen önmaga megoldani az életben maradásának problematikáját, így ráutalt a másikra. Amikor és amennyiben ez a ráutaltság csökken, a társas kapcsolatok is erősen vékonyodnak.

midnight coder 2016.12.25. 16:36:53

A szerző roppant naiv. Figyelmen kívül hagyja például a népességrobbanást. A Föld erőforrásai végesek, a kicsi nyam-nyamok hajlama a szaporodásra viszont végtelen.

Jakab.gipsz 2016.12.25. 17:04:29

@21. század:
A jó-szándék és tisztesség önmagában véve kevés, ha pedig naivitásra épül, így együttvéve roppant veszélyes kombinációt eredményezhet.
Gondold el. a baktériumok exponenciális kitevővel növekednek, ezek a baktériumok veszik szemügyre környezetüket megállapítják, hogy a rendelkezésükre álló térnek még csak a felénél sem járnak, mi történik velük 2-3 generáció váltást követően.

21. század 2016.12.25. 17:12:56

@Ad Dio: Bocs, te hoztad be az altruizmust - a cikkben nincs szó ilyesmiről, valójában nem vitatkozunk.

Lehet, az összefoglaló túl szentimentális - de az ábrák a cikkben tán nem azok.

Talán ismered Csányi Vilmos: Íme, az ember c. könyvét (egy kis kedvcsináló: drot.eu/article/ha-tudni-akarod-ki-vagy-csanyi-vilmos-ime-az-ember ) Ő ír nálam sokkal okosabban arról, hogy az emberben - genetikailag - megtalálható az önzés, de a legkevésbé agresszív "állat" - ugyanakkor a homo homo s. társas lény is, s képes feláldozni magát egy valódinak érzett közösségért.

Hogy milyenek ezek az arányok - az nagyrészt neveltetés, kultúra kérdése, de egyik véglet sem lenne fenntartható.

21. század 2016.12.25. 17:14:19

@midnight coder: szazad21.blog.hu/2016/11/19/kozelkep_tavolkep_megatrendekkel - ebben a posztban ajánlunk egy tanulmányt, melyben szó van a népességről, erőforrásokról is - úgyhogy nem lennék annyira pesszimista.

21. század 2016.12.25. 17:19:29

@Jakab.gipsz: "a baktériumok sem nőnek az égig"... Legalábbis nagyon bízom benne :-)

Ad Dio 2016.12.25. 23:39:05

@21. század:

"s képes feláldozni magát egy valódinak érzett közösségért."

Pontosabban akadnak egyes tagjai, akik képesek erre. Az altruizmus és az egoizmus nem azonos arányban van meg az egyes emberben. Azonban az emberiség meghatározó részében (vagyis azokban, akik egy-egy közösség látható mintázatát megadják), az egoizmus sokkal erősebb mint az altruizmus.

"Hogy milyenek ezek az arányok - az nagyrészt neveltetés, kultúra kérdése, de egyik véglet sem lenne fenntartható."

Végletekről szólva igaz amit mondasz, de a mintázat szerint továbbra is úgy vélem, hogy az egoizmus hajtja a kultúránkat, nem az altruizmus. És bár ez valóban némiképp kultúra függő ( a keleti világ kissé kevésbé egoizmus vezérelt), de a kultúra hatása véges.

A cikk szentimentalizmusa azért veszélyes, mert valami olyat sugall, hogy "minden a legnagyobb rendben van, ha arra megyünk tovább, amerre elindultunk, mert lám milyen jók is vagyunk". Valójában azonban a kialakult "eredmények" nem szándékolt célok, hanem csak "mellékhatások", a gazdaságot hajtó egoizmus nem szándékolt side effektjei. És mint ilyenek, addig tartanak csupán, ameddig az egoizmus céljainak megvalósulása egybe esik ezzel a céllal. Sajnos a jelenlegi gazdasági modell a fejlődésre van építve. Korlátos rendszerben akarunk korlátlanul növekedni. Ez nem fog menni. Vajon a célok meddig eredményeznek még hasonló pozitív mellékhatásokat?

21. század 2017.01.14. 16:48:42

@Ad Dio: Ha csak ezt a cikket nézzük, akkor igaz lehet, amit a veszélyességről mondasz.

Lehet, hogy nem szándékolt - de törvényszerű melléhatásokról van szó - az érem sok-sok oldala közül az egyik. Ezekkel a drive-okkal, ld. egoizmus, egy nemsokára megjelenő írásunkkal kívánunk majd foglalkozni, s ebben érintjük a korlátosságot is. (Hogy mit tekintsünk annak.)