https://www.facebook.com/21-sz%C3%A1zad-1569426733384921

21.század

RE: ROBOTHIPOTÉZIS, AVAGY A MUNKA JÖVŐJE

2016. május 03. - Hovath G. Gyorgy

haladas_ellen_160407_bogel_mg.jpgAz ÉS 03.25-i számában jelent meg Tamás Pál írása. Mivel az írás csak előfizetőknek érhető el, kommentem úgy igyekszem megfogalmazni, hogy az eredeti írás elolvasása nélkül is érthető - ha nem is annyira élvezhető - legyen.

(A képen a hagyományos kézi, illetve az IT által vezérelt gyomlálás látható.)

A témával valamennyire is ismerősök számára ma már egyértelmű, hogy a fejlődés egyik alapvető iránya a megállíthatatlan robotizáció, a mesterséges intelligencia - s előre látható, hogy alapvető változásokat jelent majd a társadalomban: a hagyományos bérmunka ("robot") szerepe csökken, ha nem is tűnik el. Míg korábban az új technológiák új munkahelyeket teremtettek - ma már egyértelmű, hogy nem ez a megatrend.

Az előzőek alapján a cikk négy féle forgatókönyvet vázol fel.

  1. A jelenlegi alapmozgás folytatása - a szerző ezt tartja a legvalószínűbbnek. Nincs látványos, drasztikus változás, de a vállalatok rugalmassága, részleges innovációk fenntartanak valamiféle növekedési lehetőséget, de csak kevés új munkahelyet teremtenek. Az alacsonyabb végzettségűek munkahelyei folyamatosan veszélybe kerülnek, kiéleződik a feszültség, amire pl. lehet alapozni a bevándorló-ellenességet, de tovább nehezíti a halmozottan hátrányos helyzetűek lehetőségeit. Mindez az egész térségünkben szociális és etnikai összecsapásokhoz vezethet. A pénzügyi környezet kiszámíthatóságának a visszaállításával javulhat az ország helyzete - de összességében a lassú lecsúszás forgatókönyvének nevezném.
  2. Szakadék forgatókönyv: a csúcstechnológiai szektorok csatlakozni tudnak az európai- és a világpiachoz, így a fent és a lent élesen elválik egymástól, lényegében a kapcsolat is megszűnik közöttük.
  3. A "képességi aktivizmus": az állam felismeri, hogy nagyméretű képzési, átképzési programokat kell indítani, a "fent" lehetőségei javulnak, de lényegében csak a válság elhúzódásáról, széthúzásáról van szó.
  4. Innovációs alkalmazkodási lehetőség. Helyi előrelépés, kitörés az informatika alkalmazásából lehetséges, s miközben a nemzetközi környezet gyorsan változik, a magyar gazdaság stagnál. Állami szinten tovább terjed a protekcionizmus, a munkahelyek, nemzeti piacok védelmének a szándékából.

Mivel az írás nagyon jól van megírva, nem pusztán az volt a cél, hogy azt bemutassam - hanem az, hogy felállítsak egy ötödik forgatókönyvet - mely félő, hogy az összes közül a legkevésbé valószínű.

  1. Az állam felismeri, hogy azok a vállalatok, vállalkozások lehetnek sikeresek, melyek a világpiacot tudják megcélozni - ezt az oktatással, a startupok feltételeinek javításával tudja támogatni. Az észteket is lepipálva elektronizálja a közigazgatást, ami a vállalkozásokra is húzóerőként hat, előkészíti a készpénz nélküli gazdaságot. Állami tulajdonlásra csak ott van szükség, ahol nem biztosíthatók a tisztességes verseny feltételei - így a természetes monopóliumokat képező infrastrukturális gerinchálózatok, stratégiai és nemzetbiztonsági kapacitások.

Az oktatási rendszer átalakul, az egyéni kompetenciák fejlesztése válik elsődlegessé. A tankötelezettség korhatára 18 év, a lakosság legalább fele egyetemeken, főiskolákon szerez képesítést, ahol egyéni képességeik, személyes érdeklődési körük, önismeretük kialakításával szerezhetik meg a szükséges ismereteket, készségeket - az emberszabású élethez.

A világpiacba sikeresen integráló vállalkozások valódi és tartalmas CSR programokkal egészítik ki az állami és önkormányzati programokat a nevelési, egészségügyi, szociális és környezetvédelmi területeken, biztosítva, hogy a nem a high-tech területen alkotók is értelmes tevékenységeket folytathassanak. Közvetlen munkahely teremtési programokra csak a hátrányos helyzetű térségekben kerül sor, pl. állami földek juttatásával, infrastruktúra fejlesztéssel, közüzemi szolgáltatások kiépítésével.

Először a feltételhez kötött családi garantált minimáljövedelmet kell bevezetni, majd a gazdasági lehetőségek függvényében ezt feltételhez kötött alapjövedelmi rendszerré lehet átalakítani. (A feltételek a munkában vagy az oktatásban, közösségi programokban való részvétel, a családsegítő és foglalkoztatási szolgálatokkal, az iskolával, az egészségügyi intézményekkel való együttműködés.)

Szép, ugye? Közben azért el kell gondolkodnunk, hogy az új technika képes-e kiszolgálni a teljes népesség anyagi szükségleteit, ehhez rendelkezésre állnak-e az alapanyagok és energiák - s mindez hogyan érvényesül a nagyon eltérő fejlettségű térségekben? Ugyanis a szcenárió sikeréhez nem csak a jelenlegi kormánypolitikával gyökeresen ellentétesre van szükség - de a világnak is erre kellene haladnia. Vagy jön a szakadék - vagy legjobb esetben a fokozatos lecsúszás. De amit érdemes tudnunk: egy átmenti korszakról van szó, az új világra való "felkészülésről" - amikor a hagyományos értelemben vett munka nélkül fognak élni az utódaink.

A bejegyzés trackback címe:

https://szazad21.blog.hu/api/trackback/id/tr838682618

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.