https://www.facebook.com/21-sz%C3%A1zad-1569426733384921

21.század

Egy rendezvény előzetes anyagai

2016. április 07. - 21. század

2016.04.07-én  a Mozsár Kávézóban tartott mini-konferencián előadók előzetes anyagai

Németh Tibor: Civilizációk és megatrendek

A népesség, a politika, sőt a tudomány nagy része is úgy gondolkodik, hogy a társadalmat a jól ismert, megszokott, és az aktuális emberi akarattal megváltoztatható részletek határozzák meg. E felfogás szerint az, hogy miként növekedik egy ország gazdasága, vagy hogyan szaporodik a népessége, az dönti el, hogy milyen okosan cselekszenek a politikusok. A döntő folyamatokat azonban nem a szűk részleteket irányító, aktuális emberi akarat mozgatja, hanem az attól független, külső, mindent átfogó, és hosszútávon ható összefüggések. A legerősebb ilyen külső hatás az, ha megváltozik az emberi létfeltételek biztosításának a módja, vagyis a régi civilizációt új váltja fel.

Eddig három civilizáció váltotta egymás az emberiség történetében. Eleinte, a gyűjtögetés civilizációjában a rendelkezésre álló természeti javakat összeszedték és változtatás nélkül elfogyasztották. Ebben a civilizációban minden más társadalmi jellemző is ettől függött. (Pl. csoport létszám, szexuális tabuk, elosztás, vándorlás, morál stb.). Úgy 10-15000 évvel ezelőtt a külső összefüggések hatására az emberek – több száz éves gyötrő átmenetek után - a civilizációjuk gyökeres átformálására kényszerültek. Már nem gyűjtögették, hanem emberi munkával átalakították a szükséges javakat, vagyis létrehozták az emberi termelés civilizációját. Ebben a civilizációban minden korábbi megszokott jellemzőjük is eszerint módosult. A XIX. század elején lassan ismét újabb civilizációs fordulat kezdődött. Külső kényszerek hatására az emberiség fokozatosan elkezdett áttérni a gépi termelés civilizációra. Ez ismét kezdte gyökeresen átformálni az egész társadalmat. Ez az átalakulás még ma is tart. Mindhárom civilizációs átmenetnél az egész világot átformáló, hosszútávon ható folyamatok, másként megatrendek indultak mozgásba. Nem az emberek aktuális vágyai, hanem ezek a megatrendek döntik el, hogy merre haladnak a társadalmi folyamatok. A most kibontakozó civilizáció megatrendjei közül, hármat emelünk ki. a) A gépi termelés civilizációjának a térfoglalásával az egész Földön csökkenni kezdett a nők teljes termékenységi rátája. Ez azt jelenti, hogy az emberi faj a népesség csökkenése irányába mozdul. b) Az egybefüggő gépesítettség felé közeledve a pénzben kifejezett növekedés üteme egyre lassul, a reáltermelés pedig egyre javul. c) A gépesedés szélesedésével egyre jobban csökken az emberi munkaszükséglet. Ezek a megatrendek határozzák meg azt, hogy lehetetlen a „népesség elöregedésének a visszafordítása”, a fejlett világban lehetetlen az erőteljes, hosszú távú „pénzben kifejezett gazdaságélénkítés”, és ugyancsak lehetetlen a „lendületes, tartós munkahely teremtés”. A megatrendek - akarjuk, vagy sem - éppen ezek fordítottját kényszerítik ki. Hasonlóan döntő megatrendek bontakoznak ki a környezeti jellemzőkben, a családszerkezetben, az emberi erkölcsben és minden más társadalmi vonatkozásban is. 

A társadalmak azonban lényegében nem ismerik a megatrendeket. Ellenkezőleg, minden erőforrásukat a megatrendekkel szembe akarják fordítani. Ezzel rendkívül sok energiát pazarolnak el, teljesen feleslegesen. Az emberiség valójában csak egyetlen dolgot tehet. Ezúttal is elkezd alkalmazkodni a megváltoztathatatlan megatrendekhez. Ehhez három lépésre van szükség:

  • Elkezdjük megismerni a civilizációs váltások és a velük járó megatrendek világát.
  • Az emberi termelés lassan letűnő civilizációjának a gondolkodásmódját, megszokott mechanizmusait fokozatosan felszámoljuk.
  • Elindítjuk a gépi termelés civilizációjához alkalmazkodó, szokatlan, újszerű próbálkozásokat, kísérleteket. A gyakorlatban már érezhetően kezdenek kibontakozni ezek az irányok. (Pl. a feltétel nélküli alapjövedelem, és a nem növekedés eszméjében, az atipikus foglalkoztatás terjedésében, és a környezetvédelemben.)

Az új civilizációnak megfelelő gondolkodás kialakulása nem lesz egyszerű. Ez sok kudarcba fog kerülni, csakúgy, mint a korábbi civilizációk megteremtésekor. De most sincs más út, mint a megatrendekhez történő gyötrelmes alkalmazkodás.  

 

 

Bőgel György  Témafelvetés

 

Ellentmondásos világban élünk: miközben a technológiai fejlődés rendkívül látványos eredményeket produkál, itthon és külföldön felerősödnek egyes társadalmi feszültségek, állandó probléma a munkanélküliség (különösen a fiatalkori), a vagyon és jövedelem szerinti polarizálódás, sokak véleménye megváltozik a demokráciáról, a piaci versenyről, az állam szerepéről, a gazdasági integrációról, a biztonságról, az emberek szabad mozgásáról.

Vajon milyen összefüggés van a technológiai fejlődés és az említett feszültségek, általános problémák, világnézeti változások között, és ha van összefüggés, mit lehet tenni ilyen helyzetben?

A technikai újdonságok mindig is nagy hatással voltak a társadalom szerkezetére, a jövedelmi viszonyokra, a foglalkoztatásra, a csoportok, rétegek, osztályok közötti konfliktusokra, az emberek gondolkodására, a politikai viszonyokra. A jólét és a biztonságérzet szempontjából nyilván különösen fontos az a kérdés, hogy az adott fejlettségi szinten hogyan lehet álláshoz és jövedelemhez jutni, az innovációs hullámok kiket vesznek nyertesekként a hátukra, kiknek ingatják meg a pozícióját, kiket bizonytalanítanak el, kiket taszítanak lefelé tartó spirálba. A technológiai fejlődés megbontja a piaci egyensúlyt, munkahelyeket, állásokat tesz feleslegessé és szüntet meg, ugyanakkor arra is lehet számítani, hogy új szakmák és állások keletkeznek, a feleslegessé váló munkaerőt idővel felszívják az új iparágak. A társadalom alkalmazkodik az új helyzethez, és ezt teszik az egyének is. Az átmenet nem megy simán, kisebb-nagyobb személyes és csoportos tragédiák is történnek. Ezt nevezi a közgazdasági gondolkodás „kreatív rombolás”-nak: valami elpusztul miközben valami új születik.

Vajon milyen jellemzői vannak a mostani technológiai fejlődés által előidézett kreatív rombolásnak? Vajon a „kreatív”-on van a hangsúly, vagy inkább a „rombolás”-on? Hogyan éli át ezt az egészet az utca embere, mit lát, mit tapasztal, miként viszonyul érzelmileg a történésekhez, mitől fél, hogyan próbál alkalmazkodni? Barátnak vagy ellenségnek tekinti a technológiát? Miközben az új okostelefonját próbálgatja, gondol-e arra, hogy a fejlődésnek ára van, tisztában van-e a következményekkel, érti-e az ok-okozati összefüggéseket?

A jelekből arra következtethetünk, hogy a társadalom polarizálódik, és ez a polarizálódás most egy olyan világban történik, ahol nagyon könnyű és olcsó a kommunikációs, ahol a hírek, az igaz vagy hamis ítéletek, állásfoglalások a modern kommunikációs csatornáknak köszönhetően villámsebesen terjedhetnek, térbeli korlátok nélkül. Növekvő egyenlőtlenség és csúcstechnológiát használó társadalomban – olyan kombináció ez, amivel még nem találkoztunk. Egymástól távol álló élethelyzetű csoportok alakulnak ki, amelyek várható viselkedésével nem vagyunk tisztában.

Marosán György: Miről is szól a 21. század?

A történelem a múltból a jövőbe vezető feltartóztathatatlan esemény-folyamnak tűnik. A valóságban azonban minden pillanat alternatívákat nyit emberek, mozgalmak vagy akár országok előtt. Ezt a tényt H. Trevor-Roper angol történész így érzékeltette: „A történelem nem az, ami megesett, inkább az, ami történt, annak tükrében, ami történhetett volna”. Megismerni a történelmet tehát azt jelenti: feltárni az alternatívákat, megérteni, mennyit fogtak fel ebből a kortársak, milyen válaszokat adtak rá. Visszatekintve, sokkoló szembesülni azzal, hogy egy politikust, vagy egy mozgalmat mennyire másként ítél meg a késői utókor, mint kortárs hívei vagy ellenfelei. A történelmi alternatívákra építő szemlélet egyik erénye: megérthetjük belőle, mit rontottak el elődeink.

Az elmúlt, 20. század alapvetően bolonddá tette a jövőről vizionáló gondolkodók túlnyomó többségét. Úgy köszöntött be, hogy a legtöbben a korábbi – negatív - trendek folytatódását várták, és a kényszerek és a nyomor enyhülését vagy a technikai haladástól, vagy ellentmondásokat megszüntető forradalomtól remélték. A 20. század ezzel szemben elképzelhetetlen gazdagodást, szabadságot, a jogok és lehetőségek hihetetlen kiszélesülését hozta. A történelem úgy tűnik, rácáfolt a várakozásokra, és ez figyelmeztetés a jövőre nézve is. Egymástól - látszólag - távoli jelenségek egész tömege bukkant fel az elmúlt évtizedben. Ilyen jelenségek: antropocén korszak beköszönte, az önkéntes egyszerűség (volutarily simplicity), a nulla marginális költségű gazdaság (én inkább transzakciós költségről beszélnék), a megosztás gazdasága (sharing economy), a szívesség-gazdaság (economy of regard), a szabadúszók gazdasága (economy of freelance workers), a „szabad-városok” társadalma (chartered city), a Dolgok internetje (Internet of Things), e-government.  Egészében véve az emberiség történetének az egyik legjelentősebb átalakulása zajlik, amely alapvetően megváltoztatja a jövőt. De vajon felkészültünk-e rá?

Krasztev Péter

A kultúrantropológust zavarba ejti a haladás szó. A tudomány kialakulása, első lépései ugyanis elválaszthatatlanok a darwinizmustól és az evolúciótantól, ami a mai napig tartó frusztrációkat eredményez. Az evolucionizmusból ugyanis kétfajta következtetés is levonható: az egyik az emberiség közös eredetének, azaz az emberek (kultúrák, civilizációk stb.) közötti egyenlőség, azaz a felvilágosodás eszméinek, a mai progresszív baloldali gondolkodás kiindulópontja. A másik a természetes szelekció, az életképesebb joga a túléléshez, azaz a fejlettebb génállomány (technológia, társadalmi berendezkedés, termelési rendszer, noch dazu: nemzet) felsőbbrendűségének kimondása, ami a felvilágosodás vadhajtásának tekintett náci ideológia kiindulópontja.

Mai napig a legnagyobb szakmai műhibának számít az etnocentrizmus, ami a saját társadalmi normáink szerint ítél meg úgymond kevésbé fejlett társadalmakat. Az antropológia úgy kerülgeti az evolúció, civilizáció, modernizáció kifejezéseket, mint macska a forró tejet, a haladás szóra pedig  rögtön rávágja a kicsit schopenhaueri-kicsit-posztmodern „minden ugyanaz másképpen” választ. Az antropológia állítása kb. az, hogy a technológiai fejlődés alapvetően nem változtat az emberi közösségekben konstruálódott viselkedésmintákon, csak épp annyira alkalmazkodnak a körülményekhez, amennyire az új technológia ezt fizikailag megköveteli.

Az átfogó civilizációemeletekkel (pl. Toynbee) az antropológia óvatosan bánik, mert a hasonló elvi alapokra építkező diffúzionizmus követői csúful a nácizmus zátonyára futottak a 2. vh. előtt. A civilizáció leginkább is „civilizációs folyamatként” kerülhet ma elegánsan szóba. Ugyanakkor meg mindenki érzi, hogy ha létezik evolúció, márpedig itt van az orrunk előtt, akkor a társadalmi értelemben vett haladással is kezdeni kell valamit, és ami a fő: úgy, hogy közben senki ne ragadjon benne a fejletlen/alacsonyabb rendű kategóriában.  Az egyik lehetséges válasz a 20. sz. 60-as éveiben érkezett erre, ezek voltak a neo-evolucionista elméletek: Leslie White és Julian Steward, akik azt a társadalmat tekintették fejlettebbnek, mely hatékonyabban tudta felhasználni a kinyert energiát, és kevésbé zsákmányolta ki a természeti környezetét, nem dezintegrálja az eredeti kulturális közeget. Ezek praktikus szempontok, máig tartó, nagy karriert futnak be, gazdsági-politkai-társadalmi döntéseket befolyásolnak ezek az elvek.

A másik lehetséges válasz valamivel absztraktabb, ugyanakkor mégis jobban benne van a közgondolkodásban.  A modernizációról van szó, ami az elmúlt évtizedekben több átértelmezésen ment keresztül. Három évtizeddel ezelőtt ez a fogalom egyértelműen a fejlesztéssel, a haladó technológiák, gazdasági és társadalmi modellek „kitelepítését”, „ráhúzását” értették ezen alulfejlett, fejlesztendő régiókra, területekre, országokra. A kiinduló állítás úgy szólt, hogy technológia/ társadalmi modell az elsődleges, amennyiben következetesen tartják magukat ehhez, akkor a fejlesztendők felfejlődnek a fejlesztők szintére. Az ezredforduló óta kezdtek el „multiple modernity-ről”, avagy sokféle modernitásról beszélni, mely az előbbi egyirányú lineáris modellt (központból a periféria felé) kétirányú folyamatként kezdte vizsgálni: a „fejlesztett”, amennyiben nem a saját kulturális/gazdasági közegéhez idomított modellt kap (pl. egy iszlám társadalomra ráhúznak egy liberális-demokratikus társadalmi modellt), visszahatásként ellenmodernizációs folyamatot indít el (pl. radikális vallási mozgalmat) mely sokban befolyásolja a „központ” működését is. Szóval visszatérve a haladás kezdetben említett antropológiai dilemmájára: a technológiai fejlődés eredményeit átveheti ugyan egy közösség, de ennek semmiféle „civilizáló hatása” nem lesz, ha ez nem jár együtt a társadalom viselkedésmintáinak megváltozásával, dezintegrálja az eredeti kutúrát. Ilyenkor csak a régi minták szolgálatába állnak az új eszközök, amiből igazi szörnyszülöttek kelhetnek életre, ha emlékszünk még a 19. sz-i Frankenstein mítoszra…

 

Horváth György: Az ember

Herzberg szerint bizonyos (un. higiéniás) tényezők nem ösztönöznek nagyobb teljesítményre - de ezek hiánya, problémái viszont negatívan hatnak az emberekre. Ilyenek a pénz/jövedelem, a fizikai és szervezeti jellemzők, biztonsági követelmények, munkahelyen az irányítás, stb. A motivációs tényezők: elért teljesítmény, elismertség, előmeneteli lehetőségek, nagyobb felelősség, személyes fejlődés, munka tartalma, érdekessége.

Mindez azért fontos, hogy tudjuk: elégedettséget, tartós sikerélményt a jóléti tényezők helyett a jól-létiek okozhatnak. Ilyenkor tudnak az emberek azonosulni a célokkal, a szervezettel. Könnyen belátható, hogy a céloknak és az egyéni kompetencáknak (képességek, készségek, tapasztalatok) összhangban kell lenniük egymással. Azt is tudhatjuk, hogy tartós elégedettséget az okoz, ha ezek a célok, feladatok összhangban vannak az egyéni érdeklődéssel.

A célok kijelölése függ a családtól, neveléstől, társadalmi elvárásoktól. Sikerül-e átállítani ezt a gondolkodást? Az ember genetikailag agresszív is - e nélkül védtelenek, elővigyázatlanok lennénk. Az agresszió levezethető-e pozitív versennyel? Társas lények vagyunk - ezt az igényt milyen közösségek elégíthetik ki?

A bejegyzés trackback címe:

https://szazad21.blog.hu/api/trackback/id/tr858578236

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.