A címben szereplő mondás Neumann Jánostól származik, igaz, ezt ő álírásnak szánta. Bizonyára arra gondolt, hogy a tudomány és a technika fejlődése megállíthatatlan, nem érdemes ellene hadakozni.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fejlődés csupa jót hoz, és az életünk egyre szebb lesz, gondtalan évek elébe nézünk, csak még ki kell várni az idejét. A haladás sok fájdalommal jár, súlyos kockázatai és keserves mellékhatásai vannak. A múlttól, a megszokott dolgoktól búcsúzni nehéz, az alkalmazkodás sokszor keserves feladat, és nem is tud mindenki alkalmazkodni. Az új termékeknek, technológiáknak, szolgáltatásoknak örülni kell, de meg kell érteni azokat is, akik legszívesebben azt mondanák: állítsátok meg a világot, ki akarok szállni! Vajon kinek mit hoz az innováció, a technológiai fejlődés, lesz-e munkánk és jövedelmünk, kik nyernek majd és kik veszítenek, hol keletkeznek új feszültségek és konfliktusok, hogyan tükröződnek ezek a politikai és a kulturális életben, körvonalazódik-e megoldás?
Mivel nem tudjuk, mit hoz a holnap - beszéltünk arról, hogy mit látnak a 21. század legfontosabb kérdésének a kutatók, akik a gazdaság megatrendjével (Németh Tibor, főisk. docens), az informatikával és a mesterséges intelligenciával (Bőgel György, professzor, CEU Business School), a gazdasági és társadalmi folyamatok törvényszerűségeivel (Marosán György, főisk.tanár) és a társadalmi modernizáció közép- és kelet-európai kérdéseivel (Krasztev Péter, főisk.docens) foglalkoznak.
https://docs.google.com/
A blogon szívesen megjelenítjük vendégszerzők írásait, elemzéseit.
